Új kezdetek

Sok levelet kaptam, sok úton jött az üzenet, hogy ne zárjam be a blogomat.
Hát megnyitottam, újra a régi helyen. 
Köszönöm mindenkinek!

Hosszabbítás

Ma megvolt az első hosszabbításos meccs ezen a VB-n. Az eleje nekem nagy-nagy szomorúsággal telt, mert rájöttem, tegnap este egy bigyót elejtettem. Valamikor, 4 sorral lennebb... a 7 hurka 8 fele ágaskodott...majdnem sírni kezdtem.
Ilyenkor van az, hogy aktuális munka félre, és valami mást gyorsan elő, vigasznak. Hát kötöttem a másik darabhoz két sort... (amiről eddig alig tettem említést, pedig igenis, van... mutatom:
Ercsutól érkezett finom merinó fonal, általam készített tű, észt csipkeminta (Linnuteekiri).)

Na de nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem, nem akartam elfogadni a tényt, hogy én most annyit visszabontsak, hát vettem egy nagy levegőt, és megreparáltam a problémát: azt a szemet lefuttattam, visszaszedtem egy horgolótű segítségével, gondosan ügyelve a nupp 7 hurkára és visszakaptam az elveszejtett bigyómat!!!

A gyásznak ezennel vége lett, tudtam volna már a meccsre is koncentrálni, de hihetetlenül unalmas volt, mind a 120 perce, így a tizenegyesekig kötöttem - azokat azért megnéztem - úgyhogy most megvan a Crown Prince központi részének pontosan 3/7-e.
Most már vagy 40-45 cm hosszú, akkora, hogy már gabalyodik össze a tű körül - merthogy széles is -, és ez jó, mert egyre közelebb kerülök a végéhez. Ami valahol mégis olyan távolinak tűnik...

És mutatok még valamit, ami nem kötés (még!), csak finom-finom fonal, Adéltól örököltem, Melinda festette.
Ez megint olyan napsütéses szeptemberi bükkös hangulatú (ami az egyik kedvencem), valami levélmintásat képzelek hozzá - de nem merem elkezdeni, ameddig a másikkal nem végeztem.

Mindjárt kezdődik a portugál-spanyol meccs, készülök hát vissza kötni. S ha már a szimpátiáim hazamentek, akkor hajrá, Portugália!!!

Emlékek

Erika írta le a blogján hogyan kezdődött nála a kötés, erről eszembe jutott az én kezdésem.
Talán harmadik osztályos voltam, kézimunka-órára kellett.
Valami rossz alumínium tűkkel és arra felvett sállal mentem iskolába (egy osztálytársnőm akkor már pulcsit kötött, igaz, sima-fordítottal, de már apasztott és szaporított), emlékszem, pöndörödött, mert egy sor sima - egy sor fordítottat kötöttem. Kb két sort sikerült órán lekötni, többet azért nem, mert odaragadt. Annyira szoros volt, hogy nemhogy levenni, de a tű végére húzni sem bírtam a szemeket.
Nem emlékszem, mi lett ezzel.
Aztán néha kötöttem, de általában nem, tudtam sima-fordítottat kötni, meg apasztani, két szem összekötésével.
Az új kezdés pedig kb. másfél-két éve, amikor bizonyos egészségügyi dolgok miatt arra kényszerültem, hogy minden előző tevékenységemről lemondjak, azóta pedig minden visszatért a régibe, csak én maradtam (csipke)kötés-függő.

Üdvözlet. Welcome

Egy többé-kevésbé sikeres megújulás után végre jöttem.
Mindenkit köszöntök. Nagyon jó volt a támaszotok, és őszintén mondom, meglepődtem, hányan olvastátok a blogomat.
Ugyanúgy szeretném folytatni, mint eddig a régi blogon tettem, kötéssel, virágokkal.
És máris tennék be fotót a folyamatban levő óriási stóláról (vagy minek nevezzem) amit blokkolás nélkül szerintem lehetetlen fotózni.

Nuppok:

Fonal: Turiztam. Csévés és nagyon nagyon vékony (az uruguayi lace-nél vékonyabb), a neve New Mill Gamma cobweb (35% merino, 20% kasmír, 45% műszál)
Tű: 3,25 bambusz (köszi, Erika!)
Nemrég ért a jó hir, hogy elkészült az első sál a mintám alapján Eranikónál, amit itt is köszönök neki.

Welcome.
I came back, and I will continue my other blog here showing my knitting and flowers. First of all, my huge shawl and the good news: the first shawl based on my pattern is done, Eranikó just finished it.

Új arc. New face.

Ezzel az új bloggerrel meggyűlt a bajom.
Kérlek, nézzétek el, hogy a megjegyzésekhez fűzött kommentek összekeveredtek, vagy nem olvashatóak.
Nézzétek el, hogy még nem sikerült egyéni arculatot kialakítani benne. Remélem, ezen hamarosan segítünk.

I have problems with this new blogger. I hope, they will be solved soon.

...

ÉRDEMES ELOLVASNI

Nagyon köszönöm, Adél!

Gondolatok a jelen margójára

A cél nem szentesíti mindig az eszközt. A nyilvános önéletrajz sem. A jótékonykodás pajzsként való használata pedig övön aluli ütés.
A segítő szándék feláron már üzletszagú.
A névtelenül megfogalmazott nyilvános irományokra érkezett nyilvános válasz a helyzet nyilvános beismerését jelenti. Mint ahogy az is, ha valaki úgy érzi, a saját tetteinek a magyarázatára kényszerül. Mert akkor van mit megmagyarázni, és az már baj.
Nehezen elfogadható az, ha az ember példakép olyanoknak, akiknek az előrehaladása számára nem etikus.
Más munkájának az elkérése továbbadás okán igencsak sok kérdőjelet vet fel...
Uff, beszéltem :o)

PS: köszönöm annak, aki tudatta velem mik történnek a nagyvilágban.