Ma megvolt az első hosszabbításos meccs ezen a VB-n. Az eleje nekem nagy-nagy szomorúsággal telt, mert rájöttem, tegnap este egy bigyót elejtettem. Valamikor, 4 sorral lennebb... a 7 hurka 8 fele ágaskodott...majdnem sírni kezdtem.
Ilyenkor van az, hogy aktuális munka félre, és valami mást gyorsan elő, vigasznak. Hát kötöttem a másik darabhoz két sort... (amiről eddig alig tettem említést, pedig igenis, van... mutatom:
Ercsutól érkezett finom merinó fonal, általam készített tű, észt csipkeminta (Linnuteekiri).)
Na de nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem, nem akartam elfogadni a tényt, hogy én most annyit visszabontsak, hát vettem egy nagy levegőt, és megreparáltam a problémát: azt a szemet lefuttattam, visszaszedtem egy horgolótű segítségével, gondosan ügyelve a nupp 7 hurkára és visszakaptam az elveszejtett bigyómat!!!
A gyásznak ezennel vége lett, tudtam volna már a meccsre is koncentrálni, de hihetetlenül unalmas volt, mind a 120 perce, így a tizenegyesekig kötöttem - azokat azért megnéztem - úgyhogy most megvan a Crown Prince központi részének pontosan 3/7-e.
Most már vagy 40-45 cm hosszú, akkora, hogy már gabalyodik össze a tű körül - merthogy széles is -, és ez jó, mert egyre közelebb kerülök a végéhez. Ami valahol mégis olyan távolinak tűnik...
És mutatok még valamit, ami nem kötés (még!), csak finom-finom fonal,
Adéltól örököltem,
Melinda festette.
Ez megint olyan napsütéses szeptemberi bükkös hangulatú (ami az egyik kedvencem), valami levélmintásat képzelek hozzá - de nem merem elkezdeni, ameddig a másikkal nem végeztem.
Mindjárt kezdődik a portugál-spanyol meccs, készülök hát vissza kötni. S ha már a szimpátiáim hazamentek, akkor hajrá, Portugália!!!
