Újabb termés.

Azaz régi-új. Mert régen kész vannak, csak a fotózás váratott magára, meg a bejegyzés megírása.
A sötétkék Swallowtail már egy hete készen van. Újabb benyomások róla: ezt nem untam annyira, mint a fehéret, lehet azért mert nagyon kellett koncentráljak arra, hogy lássam is, amit csinálok. Az is az ok, hogy elkezdtem érteni a bimbóminta logikáját, és elkezdtem látni a szemek egymásután következését. Természetesen, azért a bigyózásnak jobban örültem.

Ez alkalommal sikerült nagyonnagyonnagyon lazán befejezni, így meglettek a hegyes csücskei, és maradandónak bizonyulnak.

Az anyaga bontott kék merinó, nagyon puha, nagyon könnyű, mindössze 30 gramm. 3-as tűvel kötöttem.

Aztán meg elért egy heves zoknikötési vágy is. Előkaptam egy adag zoknifonalat, és kötöttem magamnak egy sima zoknit. Annyira hozzászoktam már a kötött zoknikhoz, hogy állandó viseletté váltak itthon. Jólesik a melegük, még most is, és szeretem érezni a gyapjút a lábfejemen. Jó, hogy sok van belőlük, és még készülnek majd újabbak is.

Na, és hogy nehogy egyszer ne legyen készülőfélben levő munkám, hát elkezdtem egy Shetland lace triangle sálat, az Adéltól kapott Bucilla-féle fonalból. 5.5 tűkkel, most kb. 20-25%-nál tartok. Ez a fonal egy őszi erdő színpompájára emlékeztet, csupa természetes barna meg zöld árnyalatok követik egymást. Kicsit variáltam a dolgokon, a hármas apasztásokat a középső szemre apasztom, nem pedig féloldalra.