Tegnap

a ronda esős idő ellenére nagyon szép délutánunk volt, Adél megtalálta az újságban (köszi, Adél), hogy kiállítás-megnyitó lesz, elmentünk tehát egy kirgíziai nemez-kiállításra. (Fotógép csak nálam volt)
Gyönyörű volt. Technikát el nem lestünk, de megtudtuk, hogy annyi asszony kell egy szőnyeg/takaró elkészítéséhez, amilyen széles a darab, mert egymás mellé állva, alkarjukkal csavargatják a darabot.
Megtudtuk, hogy egyszerre két "üres-teli" mintás takaró készül, úgy, hogy éles késsel egyszerre kivágják a mintát két egymásrafektetett takaróból, majd a két különböző színű darabot összedolgozzák.
Szabad volt fotózni, és megtapogathattuk a nemezeket, ami kiálltáson nem megszokott dolog, de egy ilyen gyapjúbolondnak, mint én ---- mennyi érzés.
A gyerekek köveket vontak be nemezzel, majd tulipánt vágtak ki belőle, nagyon élvezték, a szappanoslé csak úgy csorgott a környéken.

Tegnap

Utolsó visszatérés

OFF
Nagyon szerettem volna az előző dolgot lezárni, és végre, azzal foglalkozni, amit szeretek, és amit gondolom, mindenki jobban szeret, mint a vitákat, nézeteltéréseket, magyarázkodásokat.
De hát látom, nem lehet, újabb és újabb magyarázatokat igényelnek.
Tehát most utoljára akarok, szeretnék erről írni.
Nem tudom, hogyan lehet elmagyarázni valakinek, hogy miután bizonyította, hogy számára semmi, senki nem számít, hiába kér magyarázatot.
Én a mai napig azért nem nyitottam üzletet a kézimunkáimnak, mert szerintem még van mit javítani rajtuk, bár egyre jobbak lesznek, lassan piacképesek. Más rögtön az első Swallowtail-jét felrakja egy webes boltba (jelzem, az én fordításom alapján megkötve), féláron másokéhoz képest (igaz, távol a tökéletestől), és megkérdi, hogy mit hibázik?!
EZT!
A mai napig nem hinném, hogy a festett fonalaim megállják a helyüket eladásra. Az a piros meg a zöld szerintem szép lett első festéseknek, meg a növényes festések is (ugye az embernek a saját gyereke a legszebb), de eladni nem mertem volna. Más rögtön az első festését felrakja a webüzletébe (technika másoktól eltanulva), olcsóbban másokhoz képest. És nem érti, hol hibázik.
ITT!
Van köztünk, aki rengeteg időt tölt azzal, hogy nekünk beszerezze a fonalat, kötőtűt a lehető legolcsóbban, lelevelezi, szétválogatja, postázza - ahhoz, hogy az általa kiküldött fonal megjelenjen valaki licitált termékeként, jóval drágábban, teljesen semmibe véve más önzetlen munkáját.
Ez így nem oké. Az ember ugye nem szavakkal, hanem tettekkel kell bizonyítson mindig. Hiába mondja, hogy ő nem ilyen, nem olyan, ha az, amit tesz, arra vall, hogy mégsem.
Az sem oké, hogy ha ma én felteszek egy könyvet, másnap, vagy már aznap délután valaki abból, arról írjon egy regényt.
És végképp nem oké számomra, hogy az én blogomon egy általam kötésre kiválasztott mintát valaki becsméreljen.
Ez el lévén mondva, nem vagyok hajlandó több magyarázatkövetelő e-mailre válaszolni. Sőt, kár lesz őket megírni, mert el sem fogom olvasni törlés előtt.
ON
Vissza a kézimunkához!

Haladok

Ez a kendő nagyon izgalmas. :-)
Túl az első soknuppos részen (eddig 452 bigyó megkötve) pihenek. Volt olyan sor, hogy 56 nupp volt benne, most sokkal lazább. Mert az utolsó soron mindössze kettőt bigyóztam :-)

Az előző bejegyzésem bizonyára sokak számára érthetetlen volt, majdnem biztos vagyok viszont abban, hogy akinek szólt az ért a szóból.
Tudjátok, tavaly télen, amikor elkezdtem csipkét kötni, magamtól jöttem rá mindenre, tanultam, olvastam, próbáltam, bontottam, kötöttem, bontottam, mérgelődtem, csillapodtam és megtanultam. Sok sok óra munka és sok sok méter fonal van benne.
Aztán annak érdekében, hogy más ne kínlódjon annyit az alapokkal, mint én, eldöntöttem, hogy segítek az érdeklődőknek.
Akkor meg sok órát töltöttem a fordításokkal, aki kérdéssel fordult hozzám, annak legjobb tudásom szerint válaszoltam.
Tudom, hogy rajtam kívül is sokan ezt tették.
Most pedig van úgy, hogy az általunk belinkelt dolgok (könyvek, fonalak) visszanéznek mások blogjából, webüzletéből, sokszor jóval nagyobb áron, de mint azonnal elérhető termék.
(Szeretnék tisztázni egy dolgot: még nem folytatok kereskedelmi tevékenységet a blogon és másutt sem, ezt tehát nem a profit miatt írtam ide). Vagy hogy az általunk is elkészített tárgyak másnál kisebb áron megvehetők, semmibe véve a kézimunka eszmei értékét, pusztán piaci meggondolásból (a kínai dömping képére formálva, ami utánzatokért kért kisebb összeggel megtöri a piacot...) ráadásul a tőlünk megtanult technikával készítve.

Még egy fordítást fogok elkészíteni, mert már engedélyt kértem a szerzőtől, és vele szemben nem akarok megszégyenülni. De több nem lesz. Gondolkodom, hogy a technikai dolgokat is visszavegyem a nyilvánosság elől.
Innen tova csak képek, minden magyarázat nélkül, minden technikai megoldás mellőzésével. Már ami a kötést illeti.
Úgyhogy egyelőre ezek a szabályok nálam.
És egy blogger-dolog: a megjegyzések csak a jóváhagyásom után fognak megjelenni, vagy pedig törölni fogom őket, ha úgy gondolom.

Felőlem pedig meg lehet sértődni, haragudni is lehet rám. Nem érdekel. Aki számít, azzal szemben úgyis minden marad a régiben, és gondolom, ők ezt tudják :-).

A múltkoriban Moncsi akarta bezárni a blogját, ma én kaptam fel a vizet. Talán ugyanazért (amennyiben az értesüléseim helyesek, és gyanítom, azok).
Csak úgy. Pont mint ő. És teljes mértékben megértem.
Nem szeretem azt, amikor a csibe tanítja a tyúkot.
Azt sem, amikor egyesek kihasználnak másokat. Ráadásul olyanokat is, akik révén jutottak oda, ahol vannak.
Akinek nem inge, kérem, ne vegye magára.
Uff, beszéltem.

Előkészületek

Fonal, tű - készen.
Meg egy gyors számolgatás. 2252 bigyó vár rám, a minták összeszámolgatása után. Megrémültem, újraszámoltam. Újra annyi lett. Azért remélem, tévedtem...
Lányok, valaki csatlakozik?