Életjel

Jelentem, megvagyok. :-)
Mint mondottam, itt a tavasz és ez azt jelenti, hogy többet vagyok kint mint bent. Ez úgy indul, hogy munkaidőben állandóan terepen vagyunk, és akkor ez belenyúlik jobban a napomba, mint amikor irodában üldögélnék. Sok a munka nagyon... és ilyenkor lehet a legjobban környezetvédni.
Következtetésképpen: kevesebbet tudok kötni. Na de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán, mert azért:
Az Adéllal közösen kötött Kidével haladok. Ő is halad vele, biztos vagyok benne, hogy nálam jobban :-) tegnap együtt elkezdtük rákötni a szegélyt, naszóval, tegnapi elválásunkkor Adélnak már az egyik keskenyszélre rá is volt kötve a csipke. Nekem akkor még csak félig volt ez meg. Aztán estére meglett, most már át is fordultam. Még van majdnem 2 hosszú szél, meg a másik keskeny.
Ugyancsak Adéllal kötünk egy piacjáró szatyrot, érdekes módon egymástól függetlenül majdnem ugyanolyan anyagból kezdtük kötni, csak ő sötétkékből, én meg bordóból (ő Cataniaból köt, én az annak megfelelő Angelicaból). :-) majd mutatom.
A fecskefarkammal a 10. bimbómintánál tartok, illetve azt fejeztem be.
A csipkekardigánom köszöni, jól van, pihen. Sőt, ennyi pihenés után hibernálásnak lehetne nevezni...
És közben összeállt a fejemben két dolog, amit hirtelen papírra vetettem, valami csak általam kivehető skiccek formájában.

Adélnak pedig megköszönöm a finomfinom gyapjúfonalat, őszire valami nagyon beleburkolózós kendőt akarok kötni belőle - a színe kifejezetten az a meleg ősz színe, amit mindig is nagyon szerettem.

Már csak az a kérdésem van hátra, hogy ezeket MIKOR fogom mind kivitelezni?
PS: Míg el nem felejtem: ma megvettem a Bintjémnek is az anyagot.