Salátaboglárka

Évelő faj, kb 15 cm magasra nő. A boglárkafélék családjába tartozik.
A salátaboglárka gyökérzete bojtos, a gyökerek között húsos gyökérkoloncokkal. A szár fekvő, néha legyökeresedő, néha azonban felálló. A levelek húsosak, fényesek, csupaszak, széles szív alakúak, a szélük csipkés. A levélnyél hosszú.

A virágok hosszú kocsányon magányosan állók. 3 lepellevelük csészeszerű, zöld, a mézelőszirmok száma 8-12, színük élénksárga. A virágok március-április folyamán nyílnak.
A termés aszmagcsoport.
A növény igen gyakori nedves területeken: erdők völgyeiben, réteken, forrás- és rétlápokon, patakpartokon.
Leveleit tavasszal, virágzás előtt gyűjtik, levest vagy salátát készítenek belőle. A gyökérkoloncok C-vitaminban igen gazdagok, ezeket virágzás után lehet begyűjteni és zöldségként lehet felhasználni.
Gyógynövényként való alkalmazása ritkább, ez esetben a frissen préselt levét lehet belsőleg tisztítókúrákban használni, vagy külsőleg bőrbetegségek kezelésére.
Vigyázat, összetéveszthető a mérgező tavaszi gólyahírrel, az azonban sokkal erőteljesebb növény, és általában sokkal nedvesebb területek növénye.