Csalán

(Erre a bejegyzésre nagyon rég készülök, ami visszatartott, az a fotók hiánya volt. De tegnap összehoztam.)
A csalán a csalánfélék családjába tartozó évelő növény. Gyöktörzséből sok hajtás tör ki minden tavaszon, ezek 30-150 cm magasra nőnek. Kétlaki növény, azaz a hím és nővirágok külön egyedeken fejlődnek, a megporzást a szél végzi. A virágzás nyári lefolyású - június-szeptember közé tehető.
A növény szára szögletes, rajta átellenesen ülnek a fűrészes szélű levelek. A növény föld feletti része csalánszőrökkel fedett.

A csalán többnyire nitrogénben gazdag talajokon nő, utak mellett, sövényeknél, legelőkön, vízpartokon.
Hogyan csíp a csalán? A csalánszőrök végén pici, sokféle anyagot - többek között hangyasavat, hisztamint, ecetsavat - tartalmazó hólyagocska ül. Amikor a szőr a bőrünkbe fúródik, a hólyag kiszakad és tartalma a bőrbe kerül, itt irritál - szúr, viszket, éget. A csaláncsípés kellemetlenségeit a lándzsás útifű szétdörzsölt levelei enyhítik.

Felhasználása igen sokoldalú.
Fogyasztható. Megfőzve, forrázva nem marad szúrós. A fiatal hajtásokat spenóthoz hasonlóan lehet elkészíteni, főzeléknek, levesnek.
Gyógyhatását illetően: belsőleg alkalmazva fokozza a veseműködést, ezzel tehermentesítve az anyagcserét, vértisztító-méregtelenítő hatása van. Jó vitaminizáló, sok vasat tartalmaz, ez a vérszegénység egyik ellenszere. Külsőleg gyakran a gyöktörzsét használják, ennek erős főzete haj- és bőrápolásra alkalmas. A friss növényt is lehet külsőleg használni, arthrózis, reumás fájdalmak esetén alkalmazható ez a gyógymód az érintett testrészen.
Ismert növényvédelmi felhasználása is, amikor a csalán erős főzetével permetezve a termesztett növények kártevőit irtják.
Szárából erős rostot lehet nyerni.
A növényt textilfestésre alkalmazták, zöld, sárga, barna színek előállítására.

Salátaboglárka

Évelő faj, kb 15 cm magasra nő. A boglárkafélék családjába tartozik.
A salátaboglárka gyökérzete bojtos, a gyökerek között húsos gyökérkoloncokkal. A szár fekvő, néha legyökeresedő, néha azonban felálló. A levelek húsosak, fényesek, csupaszak, széles szív alakúak, a szélük csipkés. A levélnyél hosszú.

A virágok hosszú kocsányon magányosan állók. 3 lepellevelük csészeszerű, zöld, a mézelőszirmok száma 8-12, színük élénksárga. A virágok március-április folyamán nyílnak.
A termés aszmagcsoport.
A növény igen gyakori nedves területeken: erdők völgyeiben, réteken, forrás- és rétlápokon, patakpartokon.
Leveleit tavasszal, virágzás előtt gyűjtik, levest vagy salátát készítenek belőle. A gyökérkoloncok C-vitaminban igen gazdagok, ezeket virágzás után lehet begyűjteni és zöldségként lehet felhasználni.
Gyógynövényként való alkalmazása ritkább, ez esetben a frissen préselt levét lehet belsőleg tisztítókúrákban használni, vagy külsőleg bőrbetegségek kezelésére.
Vigyázat, összetéveszthető a mérgező tavaszi gólyahírrel, az azonban sokkal erőteljesebb növény, és általában sokkal nedvesebb területek növénye.

Martilapu

Úgy döntöttem, új sorozatot kezdek. Növényekről és felhasználásukról. Elsőként a tavasszal elsők között megjelenő martilapuval kezdem.
Martokon, útszéleken, ruderális területeken, földomlások oldalában élő, fészkesek családjába tartozó növény. Pionír faj, azaz frissen kialakult élőhelyeken az elsőkként megjelenő fajok egyike.
A levelek megjelenése előtt virágzik, gyakran igen nagy tömegben, ami azért is feltűnő, mert virágzásakor (március-április) más virágok még nemigen nyílnak.
A virágok 10-15 cm-s szár tetején magányos fészekvirágzatban állnak. A virágszerű virágzat élénksárga, úgy a nyelves, mint a csöves virágok is.

A virágzati kocsány molyhos pikkelylevelekkel fedett.
A levelek kerekded vagy szív alakúak, a levéllemez ritkásan fogazott szélű. A levél alja fehéren molyhos. 
Gyógynövényként és zöldségnövényként használják.
Fő hatóanyagai a nyálkaanyagok, ezért a fészekvirágzatokból és levelekből (vagy külön az alkotókból) készült forrázat köptető, asztma ellen használatos. Erre utal latin neve is, a Tussilago farfara.
Külsőleg sebek lemosásánál segit, ezt a tulajdonságát összehúzó csersavtartalmának köszönheti.
Fiatal leveleit megpárolva vagy főzelékként fogyasztják, Kalotaszegen pedig hússal megtöltik (akár a töltöttkáposztát), és "tőtike"-ként szolgálják fel.
Mezőgazdasági területeken gyomként tartják számon, gyors szaporodását erős gyöktörzsének köszönheti.

A tavasz hírnökei - egy kis növényhatározó

A sok kötés után térjünk vissza a szakmához. Azaz kezdjünk a szakmáról beszélni. Egy botanász az ilyen márciusközépig tartó télben már igencsak türelmetlen kezd lenni. Főleg, hogy volt már ízelítő a tavaszból az idén. Tegnap pedig szakadt, szakadt újra a hó, ma reggelre pedig, Nőnapra, -10-et mutatott a hőmérő.
Hát mit tehetek a nagy télben? Felelevenítem a régi tavaszok emlékét. És készitem a terepfelszerelést...
Ilyenkor már az kéne történjen, hogy a hó a naposabb oldalakon jól le legyen olvadva. Erdőkben a naposabb, erősen lenyomott avaron pókok kellene futkossanak, melegedjenek. És a hóvirágoknak, sáfrányoknak is nyílniuk kéne. Még itt nálunk is...
A réteken a hóolvadás nyomán elő kellene bukkanniuk a rágcsálók fűbélelte járatainak. És ilyenkor lehet a rókákat egerészni látni.
Lassan madárcsicsergés kellene megtöltse a ligeteket.
A hegyekben pedig meg kéne induljon az erős olvadás, ami a folyók szintjét megemeli, szinüket pedig kakaóbarnára változtatja.
Hát igen...
Számomra a tavasz akkor jön el, amikor az erdőben, a még nem záródott lombkorona alatt az erdők gyepszintje kivirul:

Ilyenkor igen sok növény virágzik, kihasználva a fényt, ami csak most áll rendelkezésükre. Miután a koronaszint záródik, és nem jutnak elég fényhez, már csak a magokat kell elszórni, aztán a föld feletti rész lassan elszárad, és a növény rejtve, gumókba, hagymákba visszaszorulva készül a következő tavaszra.
A közönséges májvirág a boglárkafélék családjába tartozó faj, elegyes lomberdők lakója. Virágzás után is felismerhető még egy ideig háromosztatú leveleiről. Erdély bennszülöttje az erdélyi májvirág, ő csak a mi Kárpátjaink növénye.

A csillagvirág a jácintfélék családjába tartozik, több kisfajra osztották újabban, ezek mindegyike jobb helyeken védett.

A kárpáti sáfrány a magasabb vidékeken élő nősziromfélék családjába tartozó faj, hegyi platókon jellegzetes, de erdőkbe is benyomul alacsonyabb vidékeken.

A kakasmandikó elegyes bükkösök liliomfélék családjába tartozó. Virágzás után felismerjük barnás foltos leveleiről.

A keltikék igen gyakran fehér és lilás virágú egyedeiket ömlesztve tálalják.

Erdőszélek, bokrosok jellemzője a hunyor. Gyöktörzsét gyógynövénynek gyűjtik, de csinján bánjunk vele, mert mérgezést is okozhat.

Száraz gyepekben kora tavasszal találkozunk a kökörcsinekkel, ők mind védettek!

A berki szellőrózsa elegyes lomberdőkben valóságos szőnyeget alkot. Igen közeli rokona a sárga virágú bogláros szellőrózsa.

És sárga a koratavaszokon a réteken virító védett tavaszi hérics is. Erre vigyázzunk, mérgező!

Legvégül pedig az egyik legjobban rejtőzködő növény jöjjön, az üde bükkösök szurdokainak és forráslápjainak növénye, az aranyveselke.

Most, hogy (remélem) jön a szezon, jövök majd egyéb dolgokkal is növényeinkről, felismerésükről, felhasználásukról.