OFF
Nagyon szerettem volna az előző dolgot lezárni, és végre, azzal foglalkozni, amit szeretek, és amit gondolom, mindenki jobban szeret, mint a vitákat, nézeteltéréseket, magyarázkodásokat.
De hát látom, nem lehet, újabb és újabb magyarázatokat igényelnek.
Tehát most
utoljára akarok, szeretnék erről írni.
Nem tudom, hogyan lehet elmagyarázni valakinek, hogy miután bizonyította, hogy számára semmi, senki nem számít, hiába kér magyarázatot.
Én a mai napig azért nem nyitottam üzletet a kézimunkáimnak, mert szerintem még van mit javítani rajtuk, bár egyre jobbak lesznek, lassan piacképesek. Más rögtön az első Swallowtail-jét felrakja egy webes boltba (jelzem, az én fordításom alapján megkötve), féláron másokéhoz képest (igaz, távol a tökéletestől), és megkérdi, hogy mit hibázik?!
EZT!
A mai napig nem hinném, hogy a festett fonalaim megállják a helyüket eladásra. Az a piros meg a zöld szerintem szép lett első festéseknek, meg a növényes festések is (ugye az embernek a saját gyereke a legszebb), de eladni nem mertem volna. Más rögtön az első festését felrakja a webüzletébe (technika másoktól eltanulva), olcsóbban másokhoz képest. És nem érti, hol hibázik.
ITT!
Van köztünk, aki rengeteg időt tölt azzal, hogy nekünk beszerezze a fonalat, kötőtűt a lehető legolcsóbban, lelevelezi, szétválogatja, postázza - ahhoz, hogy az általa kiküldött fonal megjelenjen valaki licitált termékeként, jóval drágábban, teljesen semmibe véve más önzetlen munkáját.
Ez így nem oké. Az ember ugye nem szavakkal, hanem tettekkel kell bizonyítson mindig. Hiába mondja, hogy ő nem ilyen, nem olyan, ha az, amit tesz, arra vall, hogy mégsem.
Az sem oké, hogy ha ma én felteszek egy könyvet, másnap, vagy már aznap délután valaki abból, arról írjon egy regényt.
És végképp nem oké számomra, hogy az
én blogomon egy általam kötésre kiválasztott mintát valaki becsméreljen.
Ez el lévén mondva, nem vagyok hajlandó több magyarázatkövetelő e-mailre válaszolni. Sőt, kár lesz őket megírni, mert el sem fogom olvasni törlés előtt.
ON
Vissza a kézimunkához!
