Előszó

Úgy gondoltam, hogy vannak dolgok, amik nem illenek bele a főzős naplóba. Ezért született meg az újabb blog. Mert időnként papírra kell vetni ami van. És úgy gondolom, az időpont is alkalmas erre: új tavasz - új blog. Ma van az első márciusi nap, amikor süt a nap, és tényleg tavaszias a hangulat.

Gondolatok lesznek itt, képek, versek - nagyrészt kedvenc költőmtől, Áprily Lajostól. Évszakokról, növényekről, természetről. Utazásokról, helyekről. És lehet, útközben jut eszembe más is.

És akkor indító bejegyzésnek íme:

Mennék eléd - Áprily Lajos

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!