Gyapjú és egyebek

újra. Ez alkalommal én is messziről kaptam, és igencsak vastag. Ez lesz a Luminen anyaga.

Különben a gyöngyvirágosom készen van, itt blokkolja magát :-).
Majd jönnek jobb képek is.

 

  

  

Rontom-bontom.

Ma elrontom, holnap elbontom. A két piros karikában látott rész egyforma kellene legyen, mégpedig a bal alsó a jó. De hogy sikerült a felsőt odakötni?!

Tavasz

Végre, végre kezdem érezni a tavaszt! A levegő már más, már több a fény, reggel madárcsicsergés fogad amikor a kis parkba érek, amin minden nap átsétálok.
A Maros fölött minden reggel madárcsapatok húznak el, és a víz is már másképp folyik, már nem kásás és nagyon sötét, az olvadás nyomait hozza magával.
A besei erdő is minden reggel egyre hamvasabb, szemmel láthatóan készül a lombfakadásra.
Kezd erőtől duzzadni minden.
Az aranyeső rügyei pattanásra készen állnak.
Lassan a virágok is kinyilnak.És ezt a verset hallom magamban naphosszat, én is a sötét télből ébredek a tavasz zsivajára.

Folytatás.

A tegnapi fényhiányos fotók után ma sikeredett némileg jobbakat előállítani, na meg akkor megmutatom a bontanivaló-bontott arzenált.
Kezdjük akkor a gyöngyvirágos sállal, kb 3 mintaegység után. Igaz, a blokkolás újra elég gyatra, de itt már láthatóbb az állás. Meg egy hiba benne, de azt szerintem a blokkolás megoldja:

Itt meg a kasmír-Triinu kifeszítve, látható, hogy a szálai azért nem a legegyenesebbek. De szerintem ezt is jórészt megoldja a blokkolás.

És végül a bontás. Részben itt vannak a nyersanyagok.

Egyesek még lebontatlanul, mások kibontva, vagy részben kibontva, a rózsaszín Shetland gyapjú és a kék merino kimosva. A legalsó igen sötét kék egy nagy nagy kedvenc, ugyan nem látom a sötéteket kötni, azt hiszem, ebből megkockáztatok valamit, majd, ha az erkélyre kiköltözhetek erős napsütésre. Hihetetlenül finom anyag, nagyon szép, 100%-os laceweight gyapjú.
Van, amit az anyaga miatt megvettem, de nem tetszik a szine - azokat megfestem idővel. Majd meglátom.
A kérdés más: mikor fogom ezt feldolgozni?
Megyek kötni.
Közben meg ilyeneket hallgatok

Lustulás.

A tegnapi majdnemtavasz után a mai nap visszadöntött a sötétbe. Tipikusan az a nap volt, amikor az ember semmit sem hajlandó jószántából csinálni. (Najó, a kötés kivétel.)
Hát ma ide-oda költöztem a lakásban, mindenhova vittem magam után a kötéseket. Többes szám, mert 2 van:
a Délkával elkezdett sál, amit most nem tudtam rendesen fotózni (fényhiányban szenvedek!!!). Itt tehát egy részlet belőle, most kb 1/3-nál tartok.

meg egy hirtelen felindulásból elkezdett negyedik Triinu. Ehhez úgy jött meg a kedvem, hogy az egyik kötőstárs elkezdte ugyanezt, bontott anyagból.  Hát én is bontott anyagból kötöm, meg nem mosottból, remélem, kisimul majd blokkoláskor. Most (még) rózsaszín a dolog, lehet, ilyen is marad, lehet megfestem - ezt még nem döntöttem el. Mindenképp, első kasmírom. Puha, nagyon-nagyon-nagyon puha.

És hétvégén rengeteget bontottam. Itt egy példa, egy a sokból, ezt még kimosom, utána lesz használható. Lesz miből kötni kasmírt is, az biztos :-)

Fonó. Vagy kötő?

Végre, végre, tegnap sikerült valakivel kötésről beszélni, élőben! Sőt, annál többet is, mert együtt kötöttünk Délkával. Számomra nagyon hasznos volt, legalább látom, hogy más hogyan köt, és nem érzem magam olyan csodabogárnak Marosvásárhelyen, aki kézimunkázik nyugdíjbamenetele előtt :-)))

Köszönöm, Délka, a fonalat! 

Aztán ez alkalomra új tűket és szemjelzőket készítettem, most már a tűim végére vettem fabigyót, ez sokkal stabilabb, de félretéve a praktikusságot - jobban is néz ki. A szemjelzőket még csak ezután fogom használni, mostantól kezdve jön a kétoldalra a lustarész.

És elkezdtük kötni a Lily-of-the-valley sálat, hogy erre hogyan esett a választás - hát praktikussági okok miatt. Merthogy nem egy óriási darab, és minden van benne, amit Haapsalu sálhoz tudni kell: többféle apasztás, kötött kezdés, kitchener stitch, bigyók. Najó, horgolt kezdés nincs, de ami késik, nem múlik, szerintem Délka ittléte alatt még meg fog kötődni egy sál, amit majd másképp kezdünk.

Én valamit elrontottam a sálam elején, úgyhogy tegnap visszabontottam, egészen, és újrakötöttem a szélcsipkét, és aztán csak azért hagytam abba, mert hirtelen erős álmosság vett erőt rajtam éjfél környékén, de ma folytatom. Szóval, a jelenlegi állapot a fenti képen látszik.

Tavaszra várva

Zöld, zöld, zöld. Ha már kint nem, legalább a kötőtűkön.
Minta INNEN. Igaz, kicsit megváltoztatva, én a fordított oldalon a sorokat fordítottan kötöm, nem simán.

(Bocs a képminőségért, lámpafény...)

Fecskefarok

Készen lettem a Swallowtail kendővel.

Volna egy-két hozzáfűznivalóm:
számomra BORZALMASAN unalmas volt a bimbóminta megkötése. Vagyis az a rész, amivel kezdek. 14 sor bimbó ment bele, hát a hatodik környékén az ősz hajszálak elkezdtek kiütközni... és akkor még hátravolt vagy nyolc. Aztán nagy kínok árán végülis megkötöttem mind, és áttérhettem az izgi bigyózásra. Na, az már ment, mint a karikacsapás, mert láttam a vonalakat.
Aztán jött a 4. minta... nem tudom, nekem az olyan fárasztó volt, mert a sorok hasonlítottak is egymásra meg nem is, egyikben 2 ráhajtás, másikban egy--- nem volt a kedvencem, de azért haladós volt.
És végül, azt már ma reggel, elérkeztem a befejező mintasorhoz. Gyors volt, ez is határozottan jól látszott.
Következtetésként: a végeredménnyel elégedett vagyok, de a következő projektem biztos nem ugyanez lesz.

Próbálkozás lesz

Márta néninek köszönhetően remélhetőleg a hétvégén megteszem az első lépéseket a nemezelés jellegzetesebb technikáiban. Itt is szeretném megköszönni Márta néninek az alapanyagokat!

Annyira szép, finom, könnyű és puha minden, hogy nehezen szánom rá magam a munkára, félek, hogy elrontom...

Régi munkák új képei

Már tegnap mondtam, hogy volna még egy kis ezmegaz.
Az eldolgozott fonalvégek utáni fotók, egy gyors fotószesszió megejtése után.
Először a közös sál, az orgonaleveles, hátul még sok van a sálból, de ha egészen feltekerem, akkor nem sok látszik belőle.

Aztán a másik észt sál.

Ez is körbecsipkés, és ez alkalommal a körbecsipke is cakkosabb szélű lett, rájöttem a nyitjára:-)

a közepe viszont nem olyan áttört, azt hiszem, nagyobb tűvel kellett volna kössek.

És van új munka is, gondoltam, annak is megejtem a fotóját egyúttal, jöjjön akkor a tegnap elkezdett Swallowtail:

Ebben a Swallowtailben az az újdonság, hogy most jutottam legmesszebb vele :-).

Díjat kaptam

... amit köszönök Macusnak.
A díjjal járó egyéb "kötelezettségeknek" is eleget teszek a továbbiakban, azaz: belinkelem a logót:

Következő lépés: írjak 7 dolgot magamról... na ez nehéz lesz...
1. Alapfoglalkozásom nagyon távol áll a kötéstől, és azt még mindig mindennél jobban szeretem. Ez a botanika. (Remélem, az idén többet fogok tudni ezzel foglalkozni.)

2. Imádok sütni. Ha a túlsúly veszélye nem fenyegetne, akkor kelttésztával és párolandó húsokkal meg némi  zöldséges finomságokkal volna állandóan tele a sütőm.
3. A gyümölcsöket nem nagyon szeretem, viszont a zöldségeket annál inkább. Így narancs, alma, banán helyett kedvenceim a hagyma, fokhagyma, feketeretek. 
4. Ha tehetném, és ha a munkahelyünk nem kötne a városhoz, akkor holnap (vagy már ma délután) falura költöznék, minél messzebb. Vagy még inkább egy hegylábi tanyára.

5. Ritkán szoktam beletörni a dolgokba, és sokszor megyek fejjel a falnak.
6. Rengeteget gyalogolok, főleg reggel, munkába menet - ez kb 40 perc. Így sokmindent látok, és sok időm van a gondolataimmal foglalkozni.
7. Alapból lusta vagyok. Van még egy dolog, amit nagyon szeretek: aludni :-) de csak reggel, jó későig, és aztán ágyban laaaassan elfogyasztani egy finom kávét.

Kinek adnám tovább a díjat?

1. Piszke anyócának
2. Emőkének
3. Jutkának 
4. Soleilnek - nekik eddigi közös munkánk nyomán
5. Délkának - akivel remélhetőleg hamarosan sikerül együtt kötni
6. A kötögető bökögetőnek - a csodálatos fonalfestésekért
7. Mosolyrend Évinek - aki remélem, mihamarabb csipkekötő lesz :-)

Dilemma

Az elmúlt időben nem sok új dolgot kezdtem, viszont többnyire befejeztem, bontottam, ilyesmi. Most úgy érzem, elkezdenék valami újat kötni, és nem tudom, mi legyen...
Laminaria vagy Swallowtail?
Mindkettő mellett szólnak érvek, és tény, hogy mindkettőt meg fogom kötni, de melyikkel kezdjem?
Laminaria. Amikor a zöld csipkefonalam a kezembe került, tudtam, hogy Laminaria lesz belőle. A mintát ismerem, már van egy ilyenem, de az vastag fonalból készült. A kisördög bennem pedig piszkál, hogy ezt kétszálra kössem, egy zöld-fehér csipkefonal kombinációban, min. 4-es tűvel.
Swallowtail. Már kétszer elkezdtem, és mindkettőt letettem. Az elsőt azért, mert selyemkeverék fonalból kötöttem, és annyira csúszott, hogy nem bírtam el vele. A másodikat azért, mert elkezdtük kötni a közös sálat, aztán megláttam benne egy apasztást rossz helyen, és leszakítottam a fonalat, és azt hiszem, eldobtam a megkötött darabot.
Most megyek tanakodni magammal...

Még tudok kötni

Az utóbbi időben nem nagyon írtam. A kötés is inkább kötögetésben merült ki, de azért nem tétlenkedtem teljesen.
Az egyik mostanság elkészült (najó, egy hete) projekt ez a zokni, a minta a Hedera, amit másodjára kötöttem meg, most a nagy tél okán nagyon nagyon vastag fonalból, és kimondottan hálózokninak. Már napok óta ebben alszom, és végre nem fázik a lábam :-)
A fonal vastagsága miatt vastagabb tűvel kötöttem, és nem 60, hanem 40 szemre kezdtem.

Megkötöttem továbbá a közös orgonaleveles sálat, kerek két hete készen van.

Befejeztem a pici észt csipkesálat. Jelen pillanatban blokkolásra készülődik, azaz épp ázik, remélhetőleg, délutánra egészen készen lesz.