Újabb termés.

Azaz régi-új. Mert régen kész vannak, csak a fotózás váratott magára, meg a bejegyzés megírása.
A sötétkék Swallowtail már egy hete készen van. Újabb benyomások róla: ezt nem untam annyira, mint a fehéret, lehet azért mert nagyon kellett koncentráljak arra, hogy lássam is, amit csinálok. Az is az ok, hogy elkezdtem érteni a bimbóminta logikáját, és elkezdtem látni a szemek egymásután következését. Természetesen, azért a bigyózásnak jobban örültem.

Ez alkalommal sikerült nagyonnagyonnagyon lazán befejezni, így meglettek a hegyes csücskei, és maradandónak bizonyulnak.

Az anyaga bontott kék merinó, nagyon puha, nagyon könnyű, mindössze 30 gramm. 3-as tűvel kötöttem.

Aztán meg elért egy heves zoknikötési vágy is. Előkaptam egy adag zoknifonalat, és kötöttem magamnak egy sima zoknit. Annyira hozzászoktam már a kötött zoknikhoz, hogy állandó viseletté váltak itthon. Jólesik a melegük, még most is, és szeretem érezni a gyapjút a lábfejemen. Jó, hogy sok van belőlük, és még készülnek majd újabbak is.

Na, és hogy nehogy egyszer ne legyen készülőfélben levő munkám, hát elkezdtem egy Shetland lace triangle sálat, az Adéltól kapott Bucilla-féle fonalból. 5.5 tűkkel, most kb. 20-25%-nál tartok. Ez a fonal egy őszi erdő színpompájára emlékeztet, csupa természetes barna meg zöld árnyalatok követik egymást. Kicsit variáltam a dolgokon, a hármas apasztásokat a középső szemre apasztom, nem pedig féloldalra.

Igy jártam...

Tegnap elkezdtem kötni a hópihe-zoknit a minta szerint. Zoknifonalból, 3-as tűvel. Hát az eredmény ez lett...

Most nem vagyok én nádszál, de azért az ilyen borvizesüvegnél csak vékonyabbak a lábaim... és még ezen is lötyög a dolog...
A bajom az, hogy nem tudom leapasztani ezt a mintát, a 13*4 szem túl nagy, a 13*3 pedig kicsike.
Mi marad? Hát vékonyabb fonalból megkötni. Esetleg vékonyabb tűkkel is...
Amúgy pedig az új dolog a tavaszomban (már érzem is a problémásabb helyeken...):

A rózsaszín jegyében

Pihenésképp a sok csipkekötés után pénteken meglepetésszerűen erőt vett rajtam a vágy, hogy valami mást kössek. Valami gyorsat és csipkétlent. Például zoknit.
A péntek esték mindig valami összejövetellel telnek el, ez már hagyomány nálunk, ezúttal mi mentünk vendégségbe. Hát gondoltam egy nagyot, és felszedtem tűre egy pár zoknit magamnak. A Délkától kapott fonalból és magammal vittem. Ameddig a fiúk a számitógépet bütykölték, én kötöttem. Igy esett, hogy péntek estére szinte meg is lett a félpár. Azaz, csak az orrát kellett megkössem, ezt szombat reggel tettem meg. Szombat délutánra pedig meglett a másik félpár is.
Jó szolgálatot tesz, mert a tél nem akaródzik elmenni. A színei pedig annyira tavasziasak, hogy elég ránézni, és rögtön kakasmandikó-csokrok vonulnak az ember szemei előtt. (egy botanikusnak elég kemény a tél ilyen ideragadása...)

A zokni semmi extra, teljesen egyszerű minta alapján van kötve, 3-as tűvel, Aldis zoknifonalból. A lényege, hogy meleg és kényelmes. Szeretem a zoknifonalak textúráját érezni a lábfejemen.

Még tudok kötni

Az utóbbi időben nem nagyon írtam. A kötés is inkább kötögetésben merült ki, de azért nem tétlenkedtem teljesen.
Az egyik mostanság elkészült (najó, egy hete) projekt ez a zokni, a minta a Hedera, amit másodjára kötöttem meg, most a nagy tél okán nagyon nagyon vastag fonalból, és kimondottan hálózokninak. Már napok óta ebben alszom, és végre nem fázik a lábam :-)
A fonal vastagsága miatt vastagabb tűvel kötöttem, és nem 60, hanem 40 szemre kezdtem.

Megkötöttem továbbá a közös orgonaleveles sálat, kerek két hete készen van.

Befejeztem a pici észt csipkesálat. Jelen pillanatban blokkolásra készülődik, azaz épp ázik, remélhetőleg, délutánra egészen készen lesz.