Fonó. Vagy kötő?

Végre, végre, tegnap sikerült valakivel kötésről beszélni, élőben! Sőt, annál többet is, mert együtt kötöttünk Délkával. Számomra nagyon hasznos volt, legalább látom, hogy más hogyan köt, és nem érzem magam olyan csodabogárnak Marosvásárhelyen, aki kézimunkázik nyugdíjbamenetele előtt :-)))

Köszönöm, Délka, a fonalat! 

Aztán ez alkalomra új tűket és szemjelzőket készítettem, most már a tűim végére vettem fabigyót, ez sokkal stabilabb, de félretéve a praktikusságot - jobban is néz ki. A szemjelzőket még csak ezután fogom használni, mostantól kezdve jön a kétoldalra a lustarész.

És elkezdtük kötni a Lily-of-the-valley sálat, hogy erre hogyan esett a választás - hát praktikussági okok miatt. Merthogy nem egy óriási darab, és minden van benne, amit Haapsalu sálhoz tudni kell: többféle apasztás, kötött kezdés, kitchener stitch, bigyók. Najó, horgolt kezdés nincs, de ami késik, nem múlik, szerintem Délka ittléte alatt még meg fog kötődni egy sál, amit majd másképp kezdünk.

Én valamit elrontottam a sálam elején, úgyhogy tegnap visszabontottam, egészen, és újrakötöttem a szélcsipkét, és aztán csak azért hagytam abba, mert hirtelen erős álmosság vett erőt rajtam éjfél környékén, de ma folytatom. Szóval, a jelenlegi állapot a fenti képen látszik.