Munka

Design

Folyamat

 Alapanyagok

 Üzemanyag (Mert most valami fel kell dobjon, hát az Eurovision hatása alatt...)

Feladás és kezdés

Hát így jártam. Feladtam. A harangvirágos nem ment nekem. Mostanság nem megy nekem. Fogalmam nincs, miért, de folyamatosan gyártottam benne a ráhajtásokat. Ott is, ahol nem kellett volna. Néhányat kijavítottam menet közben (bizonyára láthatóak lettek volna a kész sálban is), volt, hogy visszabontottam. De amikor besokalltam, akkor ott tartottam, hogy lebontom az egészet. Aztán nem bontottam le, de nem is folytatom, legalábbis egyelőre.
Ez az a helyzet, amikor nem tudok megkötni valamit, hiába könnyű a minta meg minden. De hát van ez így. Most ilyen, és ilyen is marad egyelőre:

Cserébe festettem. Eddig csak növényi festéssel próbálkoztam, hát az tutira jobban megy nekem, de ez is meglett. Az igazság az, hogy annak ellenére, hogy messze nem tökéletes, nekem tetszik. (a fotókon még nem egészen szárazak, de majdnem)
Az alap egy bugyirózsaszín shetlandi gyapjú, egy kardigánt bontottam ki már elég rég. Na, szóval én azt a színt nem tudtam megkötni... nem bírtam volna nézni kötés közben. Ezért aztán készítettem egy adag ételfestékes pirosat mikróban. Noha tudtam, hogy a gyapjú be fogja inni a festéket, komolyan mondom, hihetetlennek tűnt hogy a víz teljesen tiszta volt a festés befejezésekor. (kár, hogy nem fotóztam le). Nagyon tetszett. Na, a piros kicsit színátmenetesre sikeredett, de nem nagyon kontrasztos, és ahol piros, ott hihetetlenül piros, és szép piros. Valami pinkes beütése is van.

A zöldet azt lángon, gyapjúfestékkel festettem. "Kicsit" elszámoltam az ecetet, ui. azt írta, hogy ecetsav kell bele fixálónak, pár ml, de mivel nekem nem volt, hát 9 fokos, "oláhecetet" löttyintettem bele. Úgy értem, majdnem félliternyit. És már főtt a dolog, amikor továbbolvastam, és látom, hogy ecetből féldeci kell. De hát már kivenni nem lehetett belőle, mondom, legyen ami lesz. Hát jó lett. Most nem tudom, a félliter ecetnek köszönhetően, de kb 20 perc után már NAGYON zöld volt az eredetileg rózsaszínű cucc, gondoltam kiveszem, mielőtt a zölddel is sikerülne feketére festeni. Időben. Attól hasraestem. Nagyon nagyon tetszik. Lehet, hogy enyhén színátmenetes ez is, de annyira szép mélyzöld lett. Olyan, mint egy nyári fenyves, amikor a tavaszi hamvasság már lement róla.

A festés után következő takarításra/mosogatásra/edényfehérítésre nem akarok kitérni. Aki festett az tudja miért.

Shetland képekben

A tegnapi baleset után (amikoris akku nélkül maradtam) végre sikerült fotózni.

Most pedig megyek bevásárlókörútra, a muskátliim és petúniáim tele lettek molytetűvel, hiába próbáltam küzdeni ellenük biológiai módszerekkel meg karanténezéssel, úgyhogy bevetem a nehéztüzérséget...

Derűre ború és fordítva

Kötöttem, és ez nem újdonság. De hogy ennyire retteneteset, az nekem igen. A múltkor mutatott fényes fonal nem ér semmit. A kész darab egy borzalom.
1. nem tudom, hol van benne a pamut (a cimke szerint van), a kimosott sál büdös.
2. nincs tartása
3. nem rugalmas, a szélein a hurkok nem húzódtak ki
4. csúnya
5. nem szeretem, ha ránézek, mérges leszek és szomorú.
Tehát: kidobni...

Na de kötésileg történt jó is: mérgemben, hogy ez a sál egy teljes kudarc lett, és a kezeim ápolgatására a csúszós fonal után elkezdtem kötni tegnapelőtt délben egy 100% gyapjú Shetlandot, tegnap késő este blokkoltam. Fingering vastagság, 5-ös tű - 2 nap. (persze, hogy azért 100% jó ne legyen, a fotózás közben az akkuk lemerültek, na de ez a kisebb baj...)

Tetszik: finom, illatos maradt mosás után, nagyon jó tartása van, nem ugrik össze, megmarad 74*146 cm-nek.

A tervek továbbra: egy világoskék merinó Kellokukka sál (stílusosan: ha már harangvirág, akkor legyen kék) meg egy Aeolian (pirosból vagy fehérből, gyöngyökkel vagy anélkül, ezt majd meglátom...)

Nárciszok

Minden év egyik jó pillanata az, amikor ellátogatunk a Görgény-völgyi nárciszmezőre.
Az idén ez a látogatás más évekhez képest kalandos volt, a nagy vizek miatt. Mondjuk, láttam tegnap a Nyárádot, Küküllőt is, de azóta még sok eső leesett, ezért szinte meglepetésszerűen ért a Maros reális szintje. És a nagy vizek ott voltak a réten is. Hát, helyenként bokán felülig érő vízben közlekedtünk, elkerülni csak a térdenfelülieket próbáltuk... amikor csak épphogy tocsogott, akkor letérdeltünk fotózni...

De megérte...
Végülis kezdjük az elején, előbb a Jód völgyéig látogattunk el, ott nagy sietősen egy szalamandra-fotószesszió után indultunk is lefele.

Közben benéztünk a Marosra, Vécs magasságában, és ezt láttuk. (máskor itt sziget van, és fele ilyen széles)

És megérkeztünk a célba, a nárciszmezőre.

Van itt sokminden a nárciszon kívül, néhány jellegzetesebbet mutatok.

Szibériai nőszirom

Kígyógyökerű keserűfű

Meg néhány apróság, a kedvenceim: néhány sás. (A képeken sokszoros nagyításban)

Most pedig itthon nyalogatom a sebeimet, próbálok visszamelegedni, várom a napsütést, és ezalatt kötögetek.

Fényes fonal

Hétkezdés

Egy ilyen hétvége után, ami elmúlt, már csak azt várom, hogy teljen az idő. Az egész azzal kezdődött, hogy péntek reggel nem bírtam el a fejemet a nyakamon. Kenegettem, múlogatott. Akkor még azt hittem, hogy pillanatszerű állapot. De nem. Viszont szombaton is hajlandó volt még múlogatni a kencéktől, de vasárnap már nem, és amikor a fájdalom már hányingert idézett elő akkor bigyókhoz folyamodtam. Eddig nem hittem el, hogy ennyire fájhat egy mozgásszervi dolog... volt már bokaficamom régebb - hát az felüdülés volt emellett. Most már rendben vagyok a tegnaphoz képest, és remélem, a napokban visszatérek a normál üzemmódba.
A jó az egészben az volt, hogy előre tudtam nézni (de csak előre), tehát maradt a kötés. És meglett az eredmény: a Shetland sál.

Amint írtam már régebb, a hármas apasztásokat nem a minta szerint készítettem, hanem a középső szemet helyeztem felül, így nem cikcakkos vonalat kaptam, hanem egyeneset, és igen határozottat.

8 mintaismétlés helyett én hetet kötöttem,a szélmintát pedig két sorral megtoldottam.

A leláncolásnál nagyon vigyáztam arra, hogy NAGYON laza legyen, így a csücskei is meglettek.

És elkezdtem kötni egy North Roe-t, azzal az van, hogy egy borzasztóan csúszós fonalat akartam(ok) felhasználni.

Gyönyörű, szerintem, az a fényes sima, finom fonal (bár a képen nem látszik), de nehéz kötni. Még bambusztűn is csúszik.

Újabb termés.

Azaz régi-új. Mert régen kész vannak, csak a fotózás váratott magára, meg a bejegyzés megírása.
A sötétkék Swallowtail már egy hete készen van. Újabb benyomások róla: ezt nem untam annyira, mint a fehéret, lehet azért mert nagyon kellett koncentráljak arra, hogy lássam is, amit csinálok. Az is az ok, hogy elkezdtem érteni a bimbóminta logikáját, és elkezdtem látni a szemek egymásután következését. Természetesen, azért a bigyózásnak jobban örültem.

Ez alkalommal sikerült nagyonnagyonnagyon lazán befejezni, így meglettek a hegyes csücskei, és maradandónak bizonyulnak.

Az anyaga bontott kék merinó, nagyon puha, nagyon könnyű, mindössze 30 gramm. 3-as tűvel kötöttem.

Aztán meg elért egy heves zoknikötési vágy is. Előkaptam egy adag zoknifonalat, és kötöttem magamnak egy sima zoknit. Annyira hozzászoktam már a kötött zoknikhoz, hogy állandó viseletté váltak itthon. Jólesik a melegük, még most is, és szeretem érezni a gyapjút a lábfejemen. Jó, hogy sok van belőlük, és még készülnek majd újabbak is.

Na, és hogy nehogy egyszer ne legyen készülőfélben levő munkám, hát elkezdtem egy Shetland lace triangle sálat, az Adéltól kapott Bucilla-féle fonalból. 5.5 tűkkel, most kb. 20-25%-nál tartok. Ez a fonal egy őszi erdő színpompájára emlékeztet, csupa természetes barna meg zöld árnyalatok követik egymást. Kicsit variáltam a dolgokon, a hármas apasztásokat a középső szemre apasztom, nem pedig féloldalra.

Erdélyi Mezőség. Újra.

A munkám során évente többször eljutok a vidék olyan pontjaira, ahol az ember jelenléte aránylag kismértékben érezhető (ezt megtartandó megyünk, lényegében). Ilyen az Erdélyi Mezőség azon helye, ahol ma jártunk. Annak érdekében, hogy ez ugyanilyen vad és érintetlen maradjon, nem fogom jobban lokalizálni. Maradjunk annyiban: Mezőség.
Régebb, amikor a Mezőség került szóba, mindig az a hely volt számomra, ahol ha esik az eső, sár van, ha nem, akkor meg por. És mekkorát tévedtem... mióta gyakrabban kerülök el a rejtettebb helyekre, hát sokat változtattam ezen a véleményemen. Ma azt mondom: a Mezőség az a hely, ahol még ma is vannak igazi sztyeppfoltok. Árvalányhajjal, tátorjánnal, törpemandulával, ezerjófűvel.

És vannak virágos kőrises erdők. És áthatolhatatlan bozótok, és a magas fűben őzek fekvéséről tanúskodú almok. És vannak suvadások és leomlott hegyoldalak, ahol megközelithetetlenségüknek hála, a természet az úr.

Ezeken a gyakran nehéz "sétákon" felmérjük az emberi hatást (a hiányának örvendünk leginkább, és ma ezzel találkoztunk), felkeressük a ritka fajok lelőhelyeit, és jó esetben (mint ma) megnyugszunk, hogy más még nem talált oda. És néha új dolgokat is találunk (mint például ma egy posztglaciális maradványfaj Erdélyi mindössze harmadik előfordulását.). És mindeközben szorgalmasan kattintgatjuk a fotógépet.
Ezért:

Puha pihék (Erdei szellőrózsa)

Kukucska (Erdei szellőrózsa)

Tobzódó szinek (nyúlszapuka)

Finom erezet

Apró tűk

Erő teljében (vitézkosbor)

Nyárádmenti kora nyár

Gombászni indultunk, de gomba híján fényképekkel jöttünk haza.
Ilyenkor a nyárba való átmenetkor ha elég esős az idő, dombvidéken ezerféle szin és forma keveredik.

Közelről nézve pedig ezer csodával találkozunk.

Orchideák (madársisak, tarka kosbor, madárfészekkosbor)

Csillogó zsindelyszerkezet

Kökörcsinek - mint biztonságot adó otthon és mint pihenőhely

Ragaszkodás

Megtört ellenállás