Haladok. Nem mertem az előző hozzászóláshoz írni, mert összevissza tört mindent. De most írok picit a kardigánról.
Mint mondottam, minta nélkül kötöm, csak fotók alapján. Hát bontom is visszafele rendszeresen. Tegnap viszont befejeztem az egyik elejét. Újrakötve. Amikor levettem a tűről, rájöttem, hogy kicsi. Lebontottam, az első apasztás előtt visszaszedtem a tűre, és sok sorral megtuningolva újrakötöttem. Na most már úgy tűnik, oké lesz.
A gyapjú pedig csodálatos. Megvallom, a túllegeltetés miatt a juhászat valahogy sosem állt közel a szívemhez. De most kezdem újraértékelni a dolgokat. Hogy sok a birka Erdélyben? Persze hogy igen. Ha feleennyi lenne is elég lenne. Főleg, hogy az esetek túlnyomó többségében a gyapjú eldobódik --- számtalanszor láttam esztenák környékén az otthagyott levágott gyapjút. Kérdeztem is a juhászt, akkor miért nyírják a birkákat? Mert kell, hogy a juh egészséges maradjon. Ha nagy a gyapja, teleragad mindenféle dolgokkal, és ez nem jó neki. Na meg hát meleg is. De birkák kellenek. Mindaddig, amíg helyüket átveszik az alpakák, mert az ő gyapjuk jobb minőségű. Ez viszont egy fölöttébb valószínűtlen kép a közeljövőben... főként mert mifelénk a birkákat a sajtért tenyésztik, meg az ordáért, és nem a gyapjúért.
Egyre komolyabban gondolkodom a gyapjúfeldolgozáson. Csak tömbházban kivitelezhetetlen... de ami késik nem múlik. Egyelőre vegyes bennem a dolog. Ha nem volna munkám, rengeteg ötletem volna. De van munkám, amit szeretek. Amellett ezer dologgal foglalkozom, mind olyanokkal, amiket szeretek. Időm nincs.
Letisztul bennem ez is. Meglátom, mi lesz. Egyelőre van gyapjúm, és vannak ötleteim. A többit majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése