Gyerekkoromban itt egy délután alatt zsáknyi rókagombát gyűjtöttünk össze - ma alig paprikásnyi lett volna, ha leszedem. De otthagytam. Más miatt mentem.
Aztán felmentünk messze, a Buszkátra. És ott már nem látszott az agresszív emberi ráhatás annyira. Persze, kivágott fák voltak, de itt már csend honolt. Messze lent valahol zúgott a patak, és csak a legyek zümmögtek. A város után szinte fura, hogy az ember hallja a csendet. Annyira jólesett. És jólesett a száráról enni az áfonyát, vörös áfonyát. Az itteni málna ízét meg sem közelíti a kerti málnáé.
Sajnálom, hogy ez a világ egyre jobban szűkül. De remélem, mindig lesz olyan eldugott sarka a természetnek, ahova az ember nem fog bejutni.
Szia ! mi is vettünk rókagombát, És kokojszát is üvegben :))
VálaszTörlés