Istenszéke a horizonton - God's Chair on the horizon

Tegnap gombásztunk. Marosvécsen. A távolban az Istenszéke látszott, erről Wass Albert így ír:
"Ott áll az Istenszéke magosan a Maros fölött. Egyik oldalán a sokoldalú Galonya, másik oldalán a Bisztra-patak, s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze, ma már ott sem olyan a világ, mint akkor volt, midôn az Isten pihenni kiült volt a hegyek közé. Ma már nem jár arra, ha pihenni akar..."

Yesterday we went mushroom-picking at the foothills af the Kelemen-mountains, to Marosvecs. On the horizon there was the God's chair - a famous peak, the home of Wass Alberts's witch. The peak, like Wass A says,
"... stands tall over the Maros. With on its one side the many brooked Galonya, on the other the Bisztra brook, and the peaks of the Kelemen. Of course, the world has changed there also, there is not the same like it was, when God rested between the mountain-peaks. Today, if he wants to rest, he will not go in the mountains..."

És elkezdett nyílni az a növény is, amely, mint jómagam csak itt van itthon, Erdély dombvidékén:

And the blooming of my flower begun. This is a plant, which lives only here, in the hills of Transylvania, just the way I do...

Újra hegyekben jártam

Ez alkalommal a Gyalui havasokban. Sok év után voltam itt újra, sajnos, sokat változott, és nem abba az irányba, amit szeretnék. Beépült, a turistatelepen szeméttengerben úsztunk. Szerte amerre láttunk, tarvágások.

Gyerekkoromban itt egy délután alatt zsáknyi rókagombát gyűjtöttünk össze - ma alig paprikásnyi lett volna, ha leszedem. De otthagytam. Más miatt mentem.

Aztán felmentünk messze, a Buszkátra. És ott már nem látszott az agresszív emberi ráhatás annyira. Persze, kivágott fák voltak, de itt már csend honolt. Messze lent valahol zúgott a patak, és csak a legyek zümmögtek. A város után szinte fura, hogy az ember hallja a csendet. Annyira jólesett. És jólesett a száráról enni az áfonyát, vörös áfonyát. Az itteni málna ízét meg sem közelíti a kerti málnáé.

Sajnálom, hogy ez a világ egyre jobban szűkül. De remélem, mindig lesz olyan eldugott sarka a természetnek, ahova az ember nem fog bejutni.

Fogaras

Hétvégi túra. Giccs. Tömeg, amit próbáltunk elkerülni. Zaj. DE emellett tájak, hegyek, növények.