A medvék még ébren vannak - Bears are not sleeping yet

Az idő ugyanolyan szürke, mint a múltkoriban. Ma esik is az eső. Na de tegnap kirándultunk egyet a Mezőhavas felé. Szép volt. Igaz, köd volt, és a fényviszonyok már kora délután elromlottak, de izgalmas volt, és kalandos. A visszafordulásunk jelszavát egy medve elég agresszív ránkmordulása adta. :-) De addig szép volt, még a lombhullatók között késő őszi hangulat volt.


The weather is the same gray as it was last time. It is raining today again. But anyhow, yesterday we went a bit in the mountains, towards the Seaca peak of the Gurghiu. It was foggy, and the lights were not good, but it was adventurous. The sign for us to turn back was given by a bear's agressive grumble. But until then it was beautiful, in the deciduous forests the feeling was of late autumn.

Fent jégbefagyva, hóval borítva pihent már minden. 
Up there everything is resting covered in ice and snow.

 

 

Aztán visszamentünk az autóhoz, és (akkor már jósötét volt) útban lefele két medvét láttunk még. A legsikeresebb fotó következik.
Then we went back to the car, and on our way down, we saw two bears. But then it was really dark... Now my best shot of a yesterday's bear.

Na és persze, kötögettem. Most így néz ki a sálam, kb. félúton.
And of course, I was knitting. Now my shawl looks like this, on approximately halfway.

Egy hétvégi nap - One weekend day

Utoljára festeni akartam hétvégén, aztán kirándulás lett belőle. Na nembaj.
Last time I wanted to dye some wool in the weekend, and instead we went in a short excursion. But it's OK.

Szombaton miután háziprogram volt délelőtt, délután egy jóbaráttal elmentünk naplementét nézni. Jól belenyúltunk az estébe... és hideg is volt már nagyon, de szép volt és jólesett.
On Saturday, after a domestic morning, in the afternoon we went to see the sunset, with a friend. And this trip lasted until late evening... it was very cold, but it was great and it felt good.
Amikor odaértünk a dombtetőre, még világos volt, és a völgyben látszott a pára.
When we arived on the top of the hill, it was light, and we could see the haze in the valley.

A túloldalon már fent volt a telihold.
The full moon was up on the sky on the other side.

És aztán rohamosan változott a helyzet.
And then the situation changed fast.

Hangyaperspektívából talán még szebb volt.

From an ant's perspective it was maybe much more beautiful.

Csak ültünk csendben és nézelődtünk.

We just stood there in silence and watched the sky.

Aztán egy bagoly kezdett vadászni a közelben.

Then an owl started his hunt nearby.

És végül sötétben, átfázva, de nagyon feltelve hazajöttünk.

And then, with the cold inside our bodies, but with energy as well, we came home.

P.S.

Vasárnap is kirándultunk, gyönyörű volt, de elromlott a gépem kártyája... ha sikerül megmenteni az adatokat róla, akkor még jön pár fotó

On Sunday we also went out, but my camera's card broke down... if I can save the data, I will bring a few more photos.

Istenszéke a horizonton - God's Chair on the horizon

Tegnap gombásztunk. Marosvécsen. A távolban az Istenszéke látszott, erről Wass Albert így ír:
"Ott áll az Istenszéke magosan a Maros fölött. Egyik oldalán a sokoldalú Galonya, másik oldalán a Bisztra-patak, s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze, ma már ott sem olyan a világ, mint akkor volt, midôn az Isten pihenni kiült volt a hegyek közé. Ma már nem jár arra, ha pihenni akar..."

Yesterday we went mushroom-picking at the foothills af the Kelemen-mountains, to Marosvecs. On the horizon there was the God's chair - a famous peak, the home of Wass Alberts's witch. The peak, like Wass A says,
"... stands tall over the Maros. With on its one side the many brooked Galonya, on the other the Bisztra brook, and the peaks of the Kelemen. Of course, the world has changed there also, there is not the same like it was, when God rested between the mountain-peaks. Today, if he wants to rest, he will not go in the mountains..."

És elkezdett nyílni az a növény is, amely, mint jómagam csak itt van itthon, Erdély dombvidékén:

And the blooming of my flower begun. This is a plant, which lives only here, in the hills of Transylvania, just the way I do...

Újra hegyekben jártam

Ez alkalommal a Gyalui havasokban. Sok év után voltam itt újra, sajnos, sokat változott, és nem abba az irányba, amit szeretnék. Beépült, a turistatelepen szeméttengerben úsztunk. Szerte amerre láttunk, tarvágások.

Gyerekkoromban itt egy délután alatt zsáknyi rókagombát gyűjtöttünk össze - ma alig paprikásnyi lett volna, ha leszedem. De otthagytam. Más miatt mentem.

Aztán felmentünk messze, a Buszkátra. És ott már nem látszott az agresszív emberi ráhatás annyira. Persze, kivágott fák voltak, de itt már csend honolt. Messze lent valahol zúgott a patak, és csak a legyek zümmögtek. A város után szinte fura, hogy az ember hallja a csendet. Annyira jólesett. És jólesett a száráról enni az áfonyát, vörös áfonyát. Az itteni málna ízét meg sem közelíti a kerti málnáé.

Sajnálom, hogy ez a világ egyre jobban szűkül. De remélem, mindig lesz olyan eldugott sarka a természetnek, ahova az ember nem fog bejutni.

Fogaras

Hétvégi túra. Giccs. Tömeg, amit próbáltunk elkerülni. Zaj. DE emellett tájak, hegyek, növények.