A következő címkéjű bejegyzések mutatása: növények. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: növények. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 13., kedd

Igazi tavasz

Végre úgy igazán itt van a tavasz. Az erdőzöldítő, vizet csobogtató, életet felpezsdítő tavasz.
Ez egy olyan pillanatan az évnek, amikor már lehet növényt határozni terepen, és ezt én igen nagyon szoktam várni.
Az első terepek egyike és a szezon megnyitója a kockás liliomos rétek meglátogatása (munkaügyben, szerencsére ilyen is van). Szép az út is fölfele, a Maros felsőbb teraszára kell eljutni. Ilyenkor a Kelemen csúcsait még vastag hósapka fedi.
Az idén igen jól érzik magukat, bizonyára a nagy vizek elősegítették fejlődésüket - a disznajói védett területen még soha ennyit nem láttam virágozni. Igaz, ennyire mocsaras sem volt sosem a terület.
A szárazabb buckákat ködvirág és perjeszittyó borítja.
 
Aztán sétáltunk egyet az erdőben is. Eléggé elmaradott a magasabb területeken levő erdőkben a növényzet. Hosszú volt a tél. A meténgek ilyenkor égszínű rétet alkotnak - ma nagyrészük még bimbóban volt, vagy épphogy megpattintotta szirmait.
A sások közül is kevés kezdett virágot bontani. Talán a hegyi sások vannak többé-kevésbé kifejlődve.
De lent a Maros közvetlen közelében az erdők alja egészen virágos. Van ott minden, ezerszínű a virágtakaró.
Szászrégen határában pedig a kökörcsinek már virágzásuk végén járnak:
Végre látni a rovarokat:
Én pedig hamarosan a kullancs-populációmat fogom kiirtani, kettőt már sikeresen kiszedtem magamból...

2009. szeptember 20., vasárnap

Rozé

Ma nem érzem túl jól magam. Valami van bennem, nem fáj, nem semmi, csak egyszerűen olyan falhozvert vagyok. Úgyhogy gyógyírnak, rózsaszín virágok a nyártól. Aztán kötés.

I do not feel OK today. Nothing hurts, I just feel that I am not 100%. So, as medicine, pink flowers from the summer. And then knitting.



 
 
 
 
 
 
 
 
 

2009. szeptember 5., szombat

Istenszéke a horizonton - God's Chair on the horizon

Tegnap gombásztunk. Marosvécsen. A távolban az Istenszéke látszott, erről Wass Albert így ír:
"Ott áll az Istenszéke magosan a Maros fölött. Egyik oldalán a sokoldalú Galonya, másik oldalán a Bisztra-patak, s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze, ma már ott sem olyan a világ, mint akkor volt, midôn az Isten pihenni kiült volt a hegyek közé. Ma már nem jár arra, ha pihenni akar..."

Yesterday we went mushroom-picking at the foothills af the Kelemen-mountains, to Marosvecs. On the horizon there was the God's chair - a famous peak, the home of Wass Alberts's witch. The peak, like Wass A says,
"... stands tall over the Maros. With on its one side the many brooked Galonya, on the other the Bisztra brook, and the peaks of the Kelemen. Of course, the world has changed there also, there is not the same like it was, when God rested between the mountain-peaks. Today, if he wants to rest, he will not go in the mountains..."

És elkezdett nyílni az a növény is, amely, mint jómagam csak itt van itthon, Erdély dombvidékén:

And the blooming of my flower begun. This is a plant, which lives only here, in the hills of Transylvania, just the way I do...

2009. szeptember 1., kedd

Ellenfényben. Backlight



Nekem ilyen volt tegnap este a világ...
Last evening the world was like this for me...

2009. augusztus 25., kedd

Újra hegyekben jártam


Ez alkalommal a Gyalui havasokban. Sok év után voltam itt újra, sajnos, sokat változott, és nem abba az irányba, amit szeretnék. Beépült, a turistatelepen szeméttengerben úsztunk. Szerte amerre láttunk, tarvágások.

Gyerekkoromban itt egy délután alatt zsáknyi rókagombát gyűjtöttünk össze - ma alig paprikásnyi lett volna, ha leszedem. De otthagytam. Más miatt mentem.

Aztán felmentünk messze, a Buszkátra. És ott már nem látszott az agresszív emberi ráhatás annyira. Persze, kivágott fák voltak, de itt már csend honolt. Messze lent valahol zúgott a patak, és csak a legyek zümmögtek. A város után szinte fura, hogy az ember hallja a csendet. Annyira jólesett. És jólesett a száráról enni az áfonyát, vörös áfonyát. Az itteni málna ízét meg sem közelíti a kerti málnáé.

Sajnálom, hogy ez a világ egyre jobban szűkül. De remélem, mindig lesz olyan eldugott sarka a természetnek, ahova az ember nem fog bejutni.

2009. augusztus 24., hétfő

Fogaras

Hétvégi túra. Giccs. Tömeg, amit próbáltunk elkerülni. Zaj. DE emellett tájak, hegyek, növények.