Dolgokról. About things.

Nem szeretek panaszkodni. De most nyomaszt minden. Nyomaszt az időjárás, a köd, a szürkeség, nyirkosság, őszi eső. Nyomaszt a helyzet. Az, hogy nem tudunk megbízni azokban, akik az érdekünkben kellene tegyenek valami, ami jó irányba vinne. Az, hogy az alkotmánybíróság nem tartja be az alkotmány előírásait. És ilyenkor mi jobb, mint belemenekülni a magunk világába, ahova megválogathatjuk, mit és kit engedhetünk be, és elmondani...
"Te rongyos élet, bolondos élet
Mitől tudsz oylan édes lenni mint a méz
Te rongyos élet, bolondos élet,
Leszokni rólad Istenem milyen nehéz".
Mert így van. Minden egyéb jön és megy, és ameddig maradni kell, addig mi maradunk.

I do not like to lament. But now everything is so depressing. The weather is depressing, the fog, the grayness, the dampness, the autumn rain. The situation is depressing, that we cannot have faith in those who should take care of our situation. The fact, that our Constitutional court does not respect the constitution. 
And in situations like this, what is better than just getaway in our small world, where we can regulate the access of persons and things. And say:
"You bloody life, foolish life
How can you be so sweet as honey
You bloody life, foolish life,
God, it is so hard to give up on you"
And this is true. Everything else is coming and going, but until we have to stay, we stay here.

És egy kis kötögetés. Az stabil.
And some knitting. This is stable...