Finally sunshine! Finally free time!
Igaz, a második kissé kétértelmű. Kényszerszabadság. Fizetetlen. Nem tetszik. De szerencsére túl vagyok már azon, hogy egyem magam a megváltoztathatatlanon. Egyedül vagyok aki ki merem nyitni a számat. Tegnap aláíratták velünk a fizetetlen szabadság valamicsodáját, ahol hely sem volt tiltakozásra. Hát találtam rá módot, hogy papíron, aláírással elmondjam, hogy az aláírásom tudomásul vétel, semmi szín alatt nem beleegyezés.
It is true, the second part is not so evident. It is a forced holiday. Unpayed. I do not like it. But fortunately, I passed the period, when I was affected by the unchangeable. I am all alone who dares to open the mouth. Yesterday we had to sign for the unpayed, forced holiday. On the paper there was no place for objections. So I found my way to put on paper and sign that my singature is for taking notice os the situation, no way that it is my accordance for this illegal act.
Úgyhogy most van idő magamra. Kötök, sétálok, olvasok, írok, fotózok, rendezem a karácsonyi előkészületeket.
So I have time for my own. I will knit, walk, read, write, take pictures, arrange my home for Christmas.
És a jó az, hogy a növényfotógyűjteményem megújult formában elérhető A Kárpát-medencei fajok digitális gyűjteményében. Frissíteni fogom.
A good thing is, that my plant-photo collection is available at the Carpathian basin's digital photo-collection. I will update it.
Hamarosan jövök újra. Addig is egy kis zene. Ettől mindig jól érzem magam. Visszaadja a címet. Téli reggeleken felidézem a júliusi hajnalt, amikor gyorsul az élet, majd ahogy a nap hevíti a világot újra lelassul visszahull a pihenésbe.
Soon I will be here again. Until then, some music. I love this song. It makes me feel better every time. Its title is so well given back in the piece. On winter mornings it makes me think about July sunrises, when life is getting faster, then, when the sun heated everything, it lays back again to rest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése