Az egészségbiztosító pénztár nem egyezik ki a háziorvosokkal. Hogy miért? Mert a biztosítóház változtatni akar a keret-szerződés feltételein (egyoldalúan) április 1-től, mégpedig úgy, hogy annak a háziorvos igya a levét, ami természetesen nem tetszik az orvosnak. (például számonkérhessenek rajta ilyen-olyan pénzeket...) E helyzet következményeként a háziorvosok nem tudnak táppénzre küldeni, ártámogatott gyógyszert kiírni, beutalót adni a betegeiknek. Jelen pillanatban ebben a hajóban evezünk - Zuram lelkem lábát törte és ugye törött lábbal nem lehet(ne) csakúgy rohangászni.
Na most az van, hogy ő 12 éve dolgozik - tehát 12 éve havi rendszerességgel fizeti az egészségbiztosítást, és mindezidáig nem kellett sem táppénzre menjen, sem gyógyszert szedjen, sem kórházba befeküdjön. És most eljött az idő, hogy a biztosítópénztárra szorult.
Hát úgy kezdődött a dolog, hogy sürgősségi szinten ellátták (az első lábgipszelése 2 hete éjfél táján zajlott), és egy orvosi levéllel ellátva a háziorvoshoz küldtek, aki kiírja a betegszabadságot. Ez mind szép és jó, a háziorvosunk nagyon kedves és segítőkész, így hát nem kellett Zuramnak bevonulni, elmentem én. Na de nem olyan egyszerű, amilyennek tűnik: az első 5 napot nem a biztosító fizeti, hanem a munkaadó, és erre kaptam 1 db. iromány-lepedőt, amit a lehető legrövidebb idő alatt sikeresen eljuttattam a munkaadóhoz.
Amikor lejárt az 5 nap, akkor újra visszamentem, és kaptam egy újabb lepedőt a március végi napokig. Kipipálva.
És itt üt be a dolog, amivel kezdtem: miután ugye a háziorvos nem adhat április 1 óta semmit, hát Zuram a 12 évig fizetett biztosítóval fizetetlen napokon maradt - szerencsére már csak 2 volt hátra. Avagy a pihenőszabadságából kivehet 2 napot, de ez a közösen eltöltött szabadidő rovására megy. Úgyhogy most már bejár munkába.
Kiszámoltuk, óriási összegeket fizetünk be, és ehelyett mit kapunk? Semmit. De azt sokat...
És hát van még ehhez fűződő dolog: az első gipszelésekor visszahívták ellenőrzésre 1 héttel később. Visszamentünk, akkor még fekvőgipsz volt a lábán, és a gipszelőtechnikus jól letolta, hogy miért lép rá a lábára - de hát hogy ne lépjen rá, amikor félórát kellett várakozni, ameddig bekerültünk, miközben egyetlen szék nem volt a folyósón??? Most neki lebegni kéne?
Aztán: a lábára felpakolt Rigips-be belegipszelt a pasas egy deszkát, és a gipsz védelmének érdekében házifeladatnak azt kaptam, hogy 4 szeggel fogjak oda fel egy gumilapkát, hogy járáskor ne menjen tönkre. Könyörgöm, kevésbé megalázó megoldás nem létezik?
Szóval, még egyszer, sokadszorra rájöttem: mi azért vagyunk, hogy a rendszert és a belőle élő parazitákat tartsuk, nem számítunk, csak számadatok és adózó egyedek vagyunk.
Utólagosan megjegyzem, hogy RMDSZ-es egészségügyi miniszterünk van. Hát köszönöm, nem kérek belőle, még egy ok, hogy
ezután se szavazzak rájuk. De hát már rég nem hiszek bennük, abban, hogy engem képviselnek. Úgyhogy igazából nem is lepődök meg... ők is csak a saját zsebüket tömik, és miniszter elvtárs magasról lesz*rja, hogy a betegekkel mi lesz, hogy a nyugdíjasok majd kéthavi nyugdíjukat fogják most egyhavi gyógyszerre költeni, hiszen nincs aki kiírja nekik ártámogatottan...
