2009. december 30., szerda

Kenyerem.

A régi szép időkre emlékezvén, gasztro témájú bejegyzéssel jövök most. Ugyanis amikor blogolni kezdtem, akkor először gasztroblogom volt, de azt töröltem. Aztán meg így, hogy az átlagnál több a szabadidőm, rengeteget sütök-főzök, úgyhogy van, volna téma is. Ha fotóznám mind. (itt egy óriási zárójel: a fotógépem újra figurázik, de újra csak a kártyája, a saját memóriájába menti rendesen a képeket, úgyhogy pár fotó erejéig most biztonságban vagyok :-))

Szóval vissza a témához. Tegnap erős kenyérsütési késztetés vett erőt rajtam, és a lánybuli alatt be is fejeztem a délután elején elkezdett pékségi munkát. Ami úgy kezdődött, hogy kovászt készítettem, kb. negyedannyi élesztővel, mint amit az élesztő csomagolásán ír, hogy egy kiló liszthez kéne. Beleaprítottam az élesztőt egy kis cukros langyos vízbe, és még belekevertem annyi lisztet, amíg egy híg massza lett az egészből. Ezt hagytam hogy jó habos legyen.
Aztán egy dagasztótálba beletettem egy kiló lisztet, meg egy csészényi zabpelyhet, egy kiskanályni sót, egy evőkanálnyi köményt, szezámmagot, hántott napraforgómagot és némi rozmaringot. Ebből több kellett volna, de ennyi volt most itthon szárítva. Kellett volna a bokromról vágjak, de még kicsike és sajnálom... és mg egy kanálnyi olajat is tettem a liszthez, és a kovásszal meg még egy liternyi vízzel megdagasztottam. Kétfele osztottam, és megérkeztek a lányok. És kelt kelt a tészta.
Amikor úgy gondoltam, hogy itt az idő, akkor begyújtottam a sütőbe, és egy fedeles tűzálló edényt is betettem melegedni, és az egyik tálban újra összegyúrtam a tésztát. Még kb. 20 perc eltelt, és akkor kivettem a forró tálat a sütőből, beletettem a másodjára is meggyúrt tésztát, és legmagasabb fokozaton lefedve sütöttem kb 20 percet. Ekkor lehúztam a lángot, és levettem a fedőt. Innen még kb 25-30 perc kell egy kenyérnek.
Meggyúrtam a másik kenyér tésztáját is. Ez a második gyúrás azért kell hogy a kenyerünk ne habszerű, hanem tömött legyen.
Amikor az első kenyeret kivettem a tálból, úgy forrón beletettem a következő kenyeret is, ismét magas hőfokon sütöttem lefedve 20 percet, majd fedő nélkül, alacsonyabb hőfokon még 25-30 percet.
Ennek a kenyérnek egy baja van: túl finom, és sokat eszünk belőle...

2 megjegyzés:

  1. Húúú az összes emésztőnedvem beindult!!!! :)
    Nagyon jól hangzik!
    Ezt felvetem Anyósomnak, ő a konyha ura őőőő úrnője nálunk, és szeret is sütni-főzni! :)
    És milyen jó a teteje! Nem az a sablonnal készült egyen kinézetű kenyér!
    Ilyen buliba én is mennék! :)

    VálaszTörlés
  2. Finom is :-). Mi ezt szeretjük, csak hát kissé időigényes ezért nem túl gyakran készítem (sajnos). A tetejét én is így szeretem, meg hát nem is nagyon lehet egyengetni a forró edényben...

    VálaszTörlés