Manifesztum - politikai válságok ellen. Manifesto - against political crisis.

Ez a blog nem erről szól, és nem is gyakran fogok ilyeneket írni. Lehet ezek után sokan nem fognak itt olvasni - hát ez van. El tudom fogadni a másságot, mindaddig, ameddig a bőrömön nem érzem a következményeit.

For better understanding, and no more words in English.

Szeretem a hazámat. Csak időnként nem tudom megérteni az itteni történéseket. Egy ilyen történést élek meg ma is. Nem lett rendszerváltás. Pedig annyira reméltem, hogy valami változni fog. Hittem a nép bölcsességében, de hiába. Nem vagyunk elég érettek mint társadalom.

Nem tudom, mennyire hihető a választások eredménye. Akárhogyanis legyen, tény, hogy mindenek ellenére az emberek közel fele-fele arányban oszlottak a két jelölt között. Ma százszor feltettem magamnak a kérdést, hogy mennyire kell szoruljon  a hurok, hogy az ember gondolkodni kezdjen? Több mint egy hónapja nincs kormányunk. Én már ültem itthon fizetetlen szabadságon. Sok, rengeteg kis cég csődbement a kötelező minimál-adó miatt. A gazdaság a béka ülepe alatt. A morál ugyanott. És szavaztunk. Arra, hogy ez a helyzet fennmaradjon.

Szavaztunk. De mennyire lehet releváns az a szavazat, amit meg lehet venni egy kiló liszttel meg egy liter olajjal? Az emberek nem is átallták akár kamerák előtt is kérni a kijáró ajándékot. Mert MA kell. Nem számít, mi lesz holnap. Szomorú helyzet ez. Nagyon mélyen vagyunk. Gazdaságilag, morálisan, etikailag.

Szavaztunk a - volt-jelenlegi elnök szavaival élve - "mogulok", a nagykutyák ellen. De minket nem az kéne érdekeljen, hogy velük mi lesz, nekem a fontos én magam vagyok. Lehet tőlem végtelen vagyona, csak azért nem vágom el magam alatt a fát, hogy neki ne legyen. Az irigység vezet még szavazáskor is. Inkább a magam jólétéről is lemondok, minthogy valaki másnak is jó legyen. Ez nem egy normális megközelítés.

Szavaztunk a kommunizmus ellen. A nyertes fél másik fő fegyvere a kommunizmus volt. De kérdem én: milyen jogon beszél kommunizmus elleni harcról az, aki ugyanazt képviseli? Aki hajójáról, ifjú tisztként köszöntötte ceausescut? Ma pedig államelnökként elítéli. Ezt jobb helyeken demagógiának hívják. Nálunk menőségnek. De én azt hiszem, ez csak olcsó populizmus. Porhintés az emberek szemébe.

Szavaztunk a politikai osztály megreformálásáért. Tőrbe csaltak minket egy referendummal, egy egyházas parlamentért. A szavazók 80%-ának fogalma nem volt eddig sem arról, hogy szenátusunk és képviselőházunk volt/van - mégis ellene szavaztak egy olyan dolognak, amiről nem tudták, ez jó vagy rossz. A lelkiismeretem legalább annyiban tiszta, hogy visszautasítottam a népszavazást.

Megoszlottunk. Előbb elszakadtunk másoktól azzal, hogy más nyelvet beszélünk. Nem a magyarságomat tagadom meg. Sőt, büszke vagyok rá. De akkor is, ITT élek. Talán nem ártana az RMDSZ politikáját kicsit körbejárni. Esélytelen jelöltet állítunk, azért, hogy megmutassuk a világnak, hányan vagyunk. Ezt a luxust megengedhetnénk magunknak, ha nem volna tét. De volt. Úgy a magyarok, mint a románok, hacsak nem nagykutyák, nem élnek jól. Mi lett volna, ha egyszer nem melldöngetve magyarkodunk, hanem támogatunk valakit, aki talán esélyes lenne, ha nem szednének szét minket? Nem itt mutatjuk meg, hányan vagyunk, arra való a hivatalos népszámlálás. Én nem szavaztam az RMDSZ-jelöltre. És ha nem lett volna magyar jelölt, aki elvigyen szavazatokat, talán a második forduló választéka nem ez lett volna.

A következő lépés az lesz, hogy elsírjuk magunkat. Mindig az. Évek óta hangoztatom, hogy ma itt, Marosvásárhelyen nem az a megoldás, hogy 48%-os magyarság-arány mellett állítunk egy magyar polgármester-jelöltet, hanem támogatunk egy olyan románt aki esélyes a jelenlegivel szemben (aki mellesleg ugyanolyan diktátor, mint az elnök). Akkor talán volna esélyünk építeni is, nem csak rombolni. De nem. Mi így csináljuk. És így nemhogy nem leszünk képviselve, hanem megássuk magunknak a sírt: eltaszítjuk magunktól a lehetőségét annak, hogy magyarbarátabb helyzetet teremtsünk.

Autonómia. Kell ez nekünk? Talán kell, de nem ma. Ma az kell, hogy teremtsünk egy élhető létet. Szóval, én úgy értem, hogy szavaztunk az autonómiára (vajon meddig fogunk ennek bedőlni???), aztán melldöngetve, magyarkodva zuhanunk a pokolba. 

Magyar vagyok. De hülye nem vagyok. ELÉG ebből. Unom már a mások hülyeségét megfizetni.
Mikor lesz vége?

EDIT december 8: a politika egy kurva. A politikusok gerinctelenek. Nincsenek elvek, közös érdekek, csak hatalomért való harc van, a kivételezettek sorába való beállásért folytatott küzdelem. Közpénzen. Miközben az ostor a mi hátunkon csattan.