Erika írta le a blogján hogyan kezdődött nála a kötés, erről eszembe jutott az én kezdésem.
Talán harmadik osztályos voltam, kézimunka-órára kellett.
Valami rossz alumínium tűkkel és arra felvett sállal mentem iskolába (egy osztálytársnőm akkor már pulcsit kötött, igaz, sima-fordítottal, de már apasztott és szaporított), emlékszem, pöndörödött, mert egy sor sima - egy sor fordítottat kötöttem. Kb két sort sikerült órán lekötni, többet azért nem, mert odaragadt. Annyira szoros volt, hogy nemhogy levenni, de a tű végére húzni sem bírtam a szemeket.
Nem emlékszem, mi lett ezzel.
Aztán néha kötöttem, de általában nem, tudtam sima-fordítottat kötni, meg apasztani, két szem összekötésével.
Az új kezdés pedig kb. másfél-két éve, amikor bizonyos egészségügyi dolgok miatt arra kényszerültem, hogy minden előző tevékenységemről lemondjak, azóta pedig minden visszatért a régibe, csak én maradtam (csipke)kötés-függő.
Igen, valahogy mindenki így kezdte a kötést, de velem az iskola nem tudta megszerettetni. Nekem bicikli küllőm volt lerozsdátlanítva, picit kihegezve a kötőtűm a végén egy-egy parafadugó. Kötni akkor szerettem meg, amikor kezdtek a gyerekeim lenni és nekik készítettem egy-egy dolgokat. Majd felnőttek, már nem szerettek az anyu által kötöttet és most, hogy nyugdijas lettem ismét szeretik. A csipkét tőled tanultam meg, aminek örülök nagyon. Szinte MINDEN mintát el szeretnék készíteni. Amihez, idő, fonal, pénz szükségeltetik sajnos. A lányom a csipkesáljaimat sorban viszi el, aminek igazán örülök, mert akkor tudom, hogy tetszik neki. Szóval imádok kézimunkázni, de én horgolni is szeretek, így ha megunom az egyiket, veszem a másikat. Ez már szerintem nem hobby, ez mánia.:-))
VálaszTörlésIldikó, az sikerélmény, ha a lányod rendre elszedi Tőled a munkáidat. Örülök neki :o) A szinte minden minta megkötéséhez kitartást, fonalat, de főként időt!
VálaszTörlésAmúgy, velem sem az iskola szerettette meg a kötést :o)
Köszönöm szépen!
VálaszTörlésNem tudom mi lehet, vagy 10x próbáltam, és nem tudlak betenni a bloglistámba...
Igen! Nekem is eszembe jutott ennyi idő elteltével, miként keztem a kötést. 36 évvel ezelött a szomszéd néni től kaptam ihletett. Ő nagyon szépen kötöt, én csak sima és forditottat tudtam kötni. A fogyasztást mindig Ő csinálta, mig egyszer azt mondta nem ér rá, ha ilyen szépen kötök akkor afogyasztást is meg tudom csinálni. Hát megcsináltam,. Jó néhány évet most kihagytam, most ujra ráéreztem a kötés szépségére, általatok.
VálaszTörlés