Nyomáti este - képekben

Még ilyenkor értünk ki:

Aztán lassan a nap lebukott a dombok mögé:

Végül csak a visszaverődő sugarak festették az ég alját:

Majd hideg kékes rózsaszín lett a látóhatár és csend borult a vidékre:

"- Nagyon szeretem a naplementéket. Gyerünk, nézzünk meg egy naplementét...

- De ahhoz várni kell...

- Várni? Mit?

- Hát hogy lemenjen a nap.

Először meglepetés látszott az arcodon, aztán nevettél egyet magadon.

- Folyton azt hiszem, hogy otthon vagyok! - mondtad.

Nos: mikor az Egyesült Államokban dél van, Franciaországban köztudomásúlag éppen lemegy a nap. Az embernek elég lenne egyetlen szempillantás alatt Franciaországban teremnie, hogy napnyugtát lásson. Ehhez azonban Franciaország, sajnos, túlságosan messze van. Neked viszont, a parányi bolygódon, egyéb sem kellett, mint pár lépéssel odébb húznod a székedet. S annyiszor láttad a naplementét, ahányszor csak akartad...

- Volt egy nap, amikor negyvenháromszor láttam lemenni a napot!"

(Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg)