2010. június 8., kedd

Nyomáti este - képekben

Még ilyenkor értünk ki:
Aztán lassan a nap lebukott a dombok mögé:
Végül csak a visszaverődő sugarak festették az ég alját:
Majd hideg kékes rózsaszín lett a látóhatár és csend borult a vidékre:
"- Nagyon szeretem a naplementéket. Gyerünk, nézzünk meg egy naplementét...
- De ahhoz várni kell...
- Várni? Mit?
- Hát hogy lemenjen a nap.
Először meglepetés látszott az arcodon, aztán nevettél egyet magadon.
- Folyton azt hiszem, hogy otthon vagyok! - mondtad.
Nos: mikor az Egyesült Államokban dél van, Franciaországban köztudomásúlag éppen lemegy a nap. Az embernek elég lenne egyetlen szempillantás alatt Franciaországban teremnie, hogy napnyugtát lásson. Ehhez azonban Franciaország, sajnos, túlságosan messze van. Neked viszont, a parányi bolygódon, egyéb sem kellett, mint pár lépéssel odébb húznod a székedet. S annyiszor láttad a naplementét, ahányszor csak akartad...
- Volt egy nap, amikor negyvenháromszor láttam lemenni a napot!"
(Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg)

3 megjegyzés: