BOLDOG ÚJÉVET !
AN NOU FERICIT!
HAPPY NEW YEAR!
2009. december 31., csütörtök
2009. december 30., szerda
Kenyerem.
A régi szép időkre emlékezvén, gasztro témájú bejegyzéssel jövök most. Ugyanis amikor blogolni kezdtem, akkor először gasztroblogom volt, de azt töröltem. Aztán meg így, hogy az átlagnál több a szabadidőm, rengeteget sütök-főzök, úgyhogy van, volna téma is. Ha fotóznám mind. (itt egy óriási zárójel: a fotógépem újra figurázik, de újra csak a kártyája, a saját memóriájába menti rendesen a képeket, úgyhogy pár fotó erejéig most biztonságban vagyok :-))
Amikor úgy gondoltam, hogy itt az idő, akkor begyújtottam a sütőbe, és egy fedeles tűzálló edényt is betettem melegedni, és az egyik tálban újra összegyúrtam a tésztát. Még kb. 20 perc eltelt, és akkor kivettem a forró tálat a sütőből, beletettem a másodjára is meggyúrt tésztát, és legmagasabb fokozaton lefedve sütöttem kb 20 percet. Ekkor lehúztam a lángot, és levettem a fedőt. Innen még kb 25-30 perc kell egy kenyérnek.
Meggyúrtam a másik kenyér tésztáját is. Ez a második gyúrás azért kell hogy a kenyerünk ne habszerű, hanem tömött legyen.
Amikor az első kenyeret kivettem a tálból, úgy forrón beletettem a következő kenyeret is, ismét magas hőfokon sütöttem lefedve 20 percet, majd fedő nélkül, alacsonyabb hőfokon még 25-30 percet.
Ennek a kenyérnek egy baja van: túl finom, és sokat eszünk belőle...
Szóval vissza a témához. Tegnap erős kenyérsütési késztetés vett erőt rajtam, és a lánybuli alatt be is fejeztem a délután elején elkezdett pékségi munkát. Ami úgy kezdődött, hogy kovászt készítettem, kb. negyedannyi élesztővel, mint amit az élesztő csomagolásán ír, hogy egy kiló liszthez kéne. Beleaprítottam az élesztőt egy kis cukros langyos vízbe, és még belekevertem annyi lisztet, amíg egy híg massza lett az egészből. Ezt hagytam hogy jó habos legyen.
Aztán egy dagasztótálba beletettem egy kiló lisztet, meg egy csészényi zabpelyhet, egy kiskanályni sót, egy evőkanálnyi köményt, szezámmagot, hántott napraforgómagot és némi rozmaringot. Ebből több kellett volna, de ennyi volt most itthon szárítva. Kellett volna a bokromról vágjak, de még kicsike és sajnálom... és mg egy kanálnyi olajat is tettem a liszthez, és a kovásszal meg még egy liternyi vízzel megdagasztottam. Kétfele osztottam, és megérkeztek a lányok. És kelt kelt a tészta.Amikor úgy gondoltam, hogy itt az idő, akkor begyújtottam a sütőbe, és egy fedeles tűzálló edényt is betettem melegedni, és az egyik tálban újra összegyúrtam a tésztát. Még kb. 20 perc eltelt, és akkor kivettem a forró tálat a sütőből, beletettem a másodjára is meggyúrt tésztát, és legmagasabb fokozaton lefedve sütöttem kb 20 percet. Ekkor lehúztam a lángot, és levettem a fedőt. Innen még kb 25-30 perc kell egy kenyérnek.
Meggyúrtam a másik kenyér tésztáját is. Ez a második gyúrás azért kell hogy a kenyerünk ne habszerű, hanem tömött legyen.
Amikor az első kenyeret kivettem a tálból, úgy forrón beletettem a következő kenyeret is, ismét magas hőfokon sütöttem lefedve 20 percet, majd fedő nélkül, alacsonyabb hőfokon még 25-30 percet.
Ennek a kenyérnek egy baja van: túl finom, és sokat eszünk belőle...
2009. december 27., vasárnap
Technikai segítség fordított irányú zoknikötéshez.
Kérésre posztolok most egyet a zoknikötésről, kicsit másképp. Pontosabban lentről, az ujjak felől kezdve, felfele.
Az első dolog, amibe az ember belebotlik, az a kezdés. Többféle kezdési mód létezik. Én most azt írom le, amit használtam már, és tudom, hogy könnyen kivitelezhető. Tehát: tegyük fel, egy 60 szemes zokni kell nekünk, ehhez:
Vegyél fel egy tűre 12 szemet. Kösd le az első sort. Fordítsd fejjel lefele a munkát, és a kezdőszemekre hurkolj 11 szemet egy másik tűre. Oszd el a szemeket 4 tűre a következőképpen:
- a 12 szem felét kösd le egy tűre (első tű), a maradék felét egy másik tűre (második tű).
- a 11 szem első szemét kösd le egy tűre, a következő szembe köss kettőt (lekötve elülről-hátulról) és még 4 szemet köss le ugyanerre a tűre (harmadik tű), ami marad azt a negyediknek kinevezett tűn tartjuk. Most a 4 tűn összesen 24 szem van, és ezt a pontot jelöljük ki a körbekötés kezdetének - megjelöljük tehát azt a szemet, ami most fog következni, hogy a későbbiekben tudjuk majd hol kezdődik a sor. Ez a szem a talpon lesz, középen.
Innen kezdve tehát úgy kell kössünk, hogy kifele szélesedjen a munkánk: az első és harmadik tűn a szemsor végén, a második és negyedik tűn a szemsor elején szaporítunk úgy, hogy egy szembe kettőt kötünk: egyet elölről, egyet hátulról. Azaz:
1. tű: lekötjük a szemeket ameddig 2 marad a tűn, a következőt lekötjük kétszer, majd lekötjük az utolsót,
2. tű: lekötjük az első szemet, a következő szembe 2 szemet kötünk.
3. tű: mint az 1-es
4. tű: mint a 2-es.
Ameddig tűnként 12 szem lesz, addig minden sorban szaporítunk. Aztán kétsoronként szaporítunk mindaddig, ameddig 15 szem lesz a tűkön. (Ha a szemszám más, akkor ezeken a számokon változtatni kell, és lehet például 8 szemre kezdeni és erről felszaporítani 12-14 szemre.)
Ha megvan a szükséges szemszám, megyünk egyszerűen körbe felfele addig, ameddig a sarok kezdetéhez nem érünk. Ez egy újabb olyan pont ahol másképp dolgozunk mintha fentről kezdtük volna a zoknit, mégpedig így:
az 1. tű szemeit kösd le a 4-re, így ezen lesz 30 szemed. (A 2 ás 3 tű szemeivel most nem dolgozunk.) Ezzel a 30 szemmel köss sima/fordított váltakozásban 30 sort, a sorok első szemeit mindig csak átemelve, nem lekötve. A 30 sor után a szemet most oszd el a következőképpen: 10 szem, jelző, 10 szem, jelző, 10 szem.
Az apasztás a következő fordított sorban kezdődik.
Ehhez 1 szemet fordítottan átemelsz, fordítottan lekötsz 17 szemet, 2 szemet fordítottan összekötsz, megfordítod a munkát,
1 szemet átemelsz simán, lekötsz simán 7 szemet, két szemet összekötsz de úgy, hogy megfordítod őket a kötés előtt, megfordítod a munkát,
1 szemet fordítottan átemelsz, 7 szemet forítottan lekötsz, 2 fordítottan összekötsz, megfordítod a munkát,
és így folytatod, ameddig a két oldalsó rész szemei elfogynak.
Innen kezdve újra mind a 4 tűvel dolgozunk.
Egy tűre vegyél fel 16 szemet a szomszédos rész szélszemeiből, kösd le a 2, majd a 3 tű szemeit, és egy másik tűre vegyél fel a következő szélszemekből 16 szemet. A sarok 10 szemét oszd el a 4 és 1 tűre. A körök kezdőpontja a sarok hátulsó része lesz.
Innen vissza kell apasztani a kezdeti számra az 1 és 4 tű szemeit.
1 tű: addig kösd le a szemeket, ameddig 3 marad, a következő kettőt kösd össze a hátulról, kösd le az utolsó szemet.
2 -3 tű lekötve (amennyiben mintás a zokni, ezeken a tűkön végig mintát kötünk).
4 tű: 1 szem lekötve, következő kettő hátulról összekötve, majd végig lekötve.
Minden második körben apassz, addig ameddig meglesz a kezdeti szemszám/kör.
(ha a zokni mintája megköveteli, hogy egy-egy szemmel több/kevesebb legyen a talprészen, akkor az apasztásnál, ahol háromfele osztjuk a szemeket, úgy osszuk szét, hogy a közbülső adag tartalmazza a legtöbb szemet)
És innen felfele újra csak körbekörbe kötünk. :-)
Ja, és még arra kell vigyázni, hogy LAZÁN vegyük le a tűről a munkát!
Az első dolog, amibe az ember belebotlik, az a kezdés. Többféle kezdési mód létezik. Én most azt írom le, amit használtam már, és tudom, hogy könnyen kivitelezhető. Tehát: tegyük fel, egy 60 szemes zokni kell nekünk, ehhez:
Vegyél fel egy tűre 12 szemet. Kösd le az első sort. Fordítsd fejjel lefele a munkát, és a kezdőszemekre hurkolj 11 szemet egy másik tűre. Oszd el a szemeket 4 tűre a következőképpen:
- a 12 szem felét kösd le egy tűre (első tű), a maradék felét egy másik tűre (második tű).
- a 11 szem első szemét kösd le egy tűre, a következő szembe köss kettőt (lekötve elülről-hátulról) és még 4 szemet köss le ugyanerre a tűre (harmadik tű), ami marad azt a negyediknek kinevezett tűn tartjuk. Most a 4 tűn összesen 24 szem van, és ezt a pontot jelöljük ki a körbekötés kezdetének - megjelöljük tehát azt a szemet, ami most fog következni, hogy a későbbiekben tudjuk majd hol kezdődik a sor. Ez a szem a talpon lesz, középen.
Innen kezdve tehát úgy kell kössünk, hogy kifele szélesedjen a munkánk: az első és harmadik tűn a szemsor végén, a második és negyedik tűn a szemsor elején szaporítunk úgy, hogy egy szembe kettőt kötünk: egyet elölről, egyet hátulról. Azaz:
1. tű: lekötjük a szemeket ameddig 2 marad a tűn, a következőt lekötjük kétszer, majd lekötjük az utolsót,
2. tű: lekötjük az első szemet, a következő szembe 2 szemet kötünk.
3. tű: mint az 1-es
4. tű: mint a 2-es.
Ameddig tűnként 12 szem lesz, addig minden sorban szaporítunk. Aztán kétsoronként szaporítunk mindaddig, ameddig 15 szem lesz a tűkön. (Ha a szemszám más, akkor ezeken a számokon változtatni kell, és lehet például 8 szemre kezdeni és erről felszaporítani 12-14 szemre.)
Ha megvan a szükséges szemszám, megyünk egyszerűen körbe felfele addig, ameddig a sarok kezdetéhez nem érünk. Ez egy újabb olyan pont ahol másképp dolgozunk mintha fentről kezdtük volna a zoknit, mégpedig így:
az 1. tű szemeit kösd le a 4-re, így ezen lesz 30 szemed. (A 2 ás 3 tű szemeivel most nem dolgozunk.) Ezzel a 30 szemmel köss sima/fordított váltakozásban 30 sort, a sorok első szemeit mindig csak átemelve, nem lekötve. A 30 sor után a szemet most oszd el a következőképpen: 10 szem, jelző, 10 szem, jelző, 10 szem.
Az apasztás a következő fordított sorban kezdődik.
Ehhez 1 szemet fordítottan átemelsz, fordítottan lekötsz 17 szemet, 2 szemet fordítottan összekötsz, megfordítod a munkát,
1 szemet átemelsz simán, lekötsz simán 7 szemet, két szemet összekötsz de úgy, hogy megfordítod őket a kötés előtt, megfordítod a munkát,
1 szemet fordítottan átemelsz, 7 szemet forítottan lekötsz, 2 fordítottan összekötsz, megfordítod a munkát,
és így folytatod, ameddig a két oldalsó rész szemei elfogynak.
Innen kezdve újra mind a 4 tűvel dolgozunk.
Egy tűre vegyél fel 16 szemet a szomszédos rész szélszemeiből, kösd le a 2, majd a 3 tű szemeit, és egy másik tűre vegyél fel a következő szélszemekből 16 szemet. A sarok 10 szemét oszd el a 4 és 1 tűre. A körök kezdőpontja a sarok hátulsó része lesz.
Innen vissza kell apasztani a kezdeti számra az 1 és 4 tű szemeit.
1 tű: addig kösd le a szemeket, ameddig 3 marad, a következő kettőt kösd össze a hátulról, kösd le az utolsó szemet.
2 -3 tű lekötve (amennyiben mintás a zokni, ezeken a tűkön végig mintát kötünk).
4 tű: 1 szem lekötve, következő kettő hátulról összekötve, majd végig lekötve.
Minden második körben apassz, addig ameddig meglesz a kezdeti szemszám/kör.
(ha a zokni mintája megköveteli, hogy egy-egy szemmel több/kevesebb legyen a talprészen, akkor az apasztásnál, ahol háromfele osztjuk a szemeket, úgy osszuk szét, hogy a közbülső adag tartalmazza a legtöbb szemet)
És innen felfele újra csak körbekörbe kötünk. :-)
Ja, és még arra kell vigyázni, hogy LAZÁN vegyük le a tűről a munkát!
Decemberi eső
Lassan a havazás átváltott esőre. Zuhog, mondhatni.
Így a kedvemet visszahozandó, apróságokat készítettem, illatos pici mécseseket.
Így a kedvemet visszahozandó, apróságokat készítettem, illatos pici mécseseket.
Vasárnap? Ünnep?
Úgy összefolynak a napok. Szerencsére most itthon leszünk még egy ideig, így nem is tudom eldönteni, mi a jobb a mai napban - az hogy vasárnap, vagy az, hogy ünnep - a lényeg: pihenés.
Tegnap este sétáltunk egy jót. Tiszta volt az égbolt, a hold világított, akkor kezdett bőröződni a tócsák teteje. Bizonyára a derült ég miatt hidegebb volt. Most pedig havazik. Kicsit rosszul esik, hogy Karácsony előtt nagy hó volt, most újra megmarad - úgy tűnik -, és pont Karácsonyra minden elolvadt. 24-én reggel amikor elugrottam egy-két stollenhezvalót venni (amit ugye elfelejtettem azelőtt) kerülgettem rendesen a pocsolyákat.
Most mint mondottam, havazik, nagyon havazik, sűrűn, nagy pelyhekben hull a hó. Már mindent betemetett. Nemsokára elsétálunk egy kis kincsvadászatra, az ötleteim egy részét megvalósítandó... remélem, nem vált át havasesőre...
Közben további netes bolyongásaim eredményeképpen találtam újabb szép és kreatív blogokat: EZT és EZT is. És még EZT is.
Ugyancsak netről érkező bölcsesség: ha két rossz közül kell választani, válaszd azt, amelyiket még nem próbáltad. Megszívlelendő. És az lett volna e hónap elején is...
Tegnap este sétáltunk egy jót. Tiszta volt az égbolt, a hold világított, akkor kezdett bőröződni a tócsák teteje. Bizonyára a derült ég miatt hidegebb volt. Most pedig havazik. Kicsit rosszul esik, hogy Karácsony előtt nagy hó volt, most újra megmarad - úgy tűnik -, és pont Karácsonyra minden elolvadt. 24-én reggel amikor elugrottam egy-két stollenhezvalót venni (amit ugye elfelejtettem azelőtt) kerülgettem rendesen a pocsolyákat.
Most mint mondottam, havazik, nagyon havazik, sűrűn, nagy pelyhekben hull a hó. Már mindent betemetett. Nemsokára elsétálunk egy kis kincsvadászatra, az ötleteim egy részét megvalósítandó... remélem, nem vált át havasesőre...
Közben további netes bolyongásaim eredményeképpen találtam újabb szép és kreatív blogokat: EZT és EZT is. És még EZT is.
Ugyancsak netről érkező bölcsesség: ha két rossz közül kell választani, válaszd azt, amelyiket még nem próbáltad. Megszívlelendő. És az lett volna e hónap elején is...
2009. december 26., szombat
Nyugalom. Calmness
Nagyon ünnepi hangulatban telnek ezek a napok. Jó lustálkodni egy kicsit az utóbbi idők hajtása után. Pihenésképp kötögettem, kötögetek, nézelődök a neten és olyan jó dolgokat találok, hogy csak csuda. Például EZT. És EZT.
És hát egyből jönnek az ötletek. És rájöttem, hogy egy nagy halom felújítanivaló akad a lakásban. Olyan dolgok is vannak, amiket kidobásra szántunk, és nem fognak eldobódni. A konyha képe máris átformálódott a gondolataimban - tudom, hogy ez nyárig nem fog megtörténni, de olyan jó ezeken a dolgokon elgondolkodni...
In the holiday calmness I have time for myself, and I have great ideas inspired by THIS and THIS.
És hát egyből jönnek az ötletek. És rájöttem, hogy egy nagy halom felújítanivaló akad a lakásban. Olyan dolgok is vannak, amiket kidobásra szántunk, és nem fognak eldobódni. A konyha képe máris átformálódott a gondolataimban - tudom, hogy ez nyárig nem fog megtörténni, de olyan jó ezeken a dolgokon elgondolkodni...
In the holiday calmness I have time for myself, and I have great ideas inspired by THIS and THIS.
2009. december 23., szerda
Karácsonyi hangulat.
Elért engem is, most már egészen. Eddig a sok készülődés közben nem volt időm ünnepélyesen érezni magamn, de most már lehet.
Takarítás: kipipálva. Jó, tudom, a főzőcske majd koszolás lesz, de azt összekapni már szinte semmi.
Ajándékvásárlás: kipipálva. Még a barátnőimnek a kézzel készített rész hátravan, de meglesz hamarosan. Sajnos, a dolgok nem úgy jöttek össze, ahogy elgondoltam az elején.
Főzőcske-sütögetés: holnap. A karácsonyi sütik illata az ünnep része.
Pihenés: következik. Majd két hét munkamentes időszak. Édeskettesben.
Most már én is karácsonyi dalokat hallgatok, de megválogatva és arra gondolok, hogy a már agyonfeldolgozott dalok, amik mindenhonnan ömlenek, elveszítik az ünnepélyes hatásukat. A kinti esőt nem nézem.
Takarítás: kipipálva. Jó, tudom, a főzőcske majd koszolás lesz, de azt összekapni már szinte semmi.
Ajándékvásárlás: kipipálva. Még a barátnőimnek a kézzel készített rész hátravan, de meglesz hamarosan. Sajnos, a dolgok nem úgy jöttek össze, ahogy elgondoltam az elején.
Főzőcske-sütögetés: holnap. A karácsonyi sütik illata az ünnep része.
Pihenés: következik. Majd két hét munkamentes időszak. Édeskettesben.
Most már én is karácsonyi dalokat hallgatok, de megválogatva és arra gondolok, hogy a már agyonfeldolgozott dalok, amik mindenhonnan ömlenek, elveszítik az ünnepélyes hatásukat. A kinti esőt nem nézem.
Meleget akarok. Meleg fényeket, meleg színeket, boldogságot. Napsütést. Kék eget. Kirándulni akarok térdig érő hóban, szikrázó napsütésben. Azokkal, akiket szeretek. Finomakat akarok főzni, sütni. Olvasni. Kötni. Pihenni. Egy félnapi járás után ágybabújni egy nagy csésze forralt borral.
Kellemes Ünnepeket!
Sărbători fericite!
Happy holidays!
2009. december 22., kedd
Új szín. New color
Tegnap elkezdtem kötni a Leaf and nupp (levelek és bogyók) nevű sálat. Ez alkalommal pirosból. A legeslegelső csipkém is pirosas volt, bordó. De abban rengeteg hiba van. Most ez égőpiros lesz, és remélhetőleg hibátlan.
2009. december 21., hétfő
Karácsony előtt - Before Christmas
Mostanában eléggé elvoltam a dolgaimmal. Takarítás, ünnepre készülődés - azért ez időigényes és fárasztó. Esténként kötögettem, elkészült a karácsonyi ajándék is. A harmadik Triinu sál, és most egy időre elég a Triinukból.
És a nagy igazság az, hogy a takarítás neheze megvan, már csak utolsó simítások vannak hátra, no meg a sütögetés. És így történik a dolog, hogy most már magamra is fordíthatok több időt, és el is fogok kezdeni egy újabb csipkesálat. Ez alkalommal piros lesz. És nem Triinu.
És újítok újra... eddig nem tekertem le a fonalat a nagy kúpról, ez meg dőlögetett jobbra-balra és akadozott. Na most felhasználva egy jótanácsot, gombolygattam magamnak. Nem lett korántsem olyan szép, mint a videón látott, de én ezt a szál vastagságára - illetve vékonyságára - fogtam. Remélem, megkönnyíti a munkámat az, hogy a szál most egy mobilis gombolyagról, akárhonnan jöhet.
És újítok újra... eddig nem tekertem le a fonalat a nagy kúpról, ez meg dőlögetett jobbra-balra és akadozott. Na most felhasználva egy jótanácsot, gombolygattam magamnak. Nem lett korántsem olyan szép, mint a videón látott, de én ezt a szál vastagságára - illetve vékonyságára - fogtam. Remélem, megkönnyíti a munkámat az, hogy a szál most egy mobilis gombolyagról, akárhonnan jöhet.
I finished the third Triinu, for a while I have had enough of Triinus. And, as I finished also the Christmas cleaning, I have time to knit more. I plan to begin another shawl, this time a red lace shawl, and not a Triinu. Then, I used a Nostepinne-technique, so I hope it will be easier to knit from now on.
2009. december 16., szerda
Régi telek. Old winters
Az idén még nem fotóztam havat. De miután kint voltam, eszembe jutottak a régi telek. Voltunk kint ködben, ragyogó napsütésben. Szép volt...
Bejártuk a Bisztrát, egy farkasfalka nyomain.
Bejártuk a Bisztrát, egy farkasfalka nyomain.
Galonya völgyét, itt is keresve a farkasok zsákmányait.
Felléptünk az Istenszékére, szétnézni. Onnan ilyen a kilátás - háttérben a Kelemen főgerince, kétezres csúcsokkal.
És pihentünk ragyogó napsütésben, vakitó hófényben.
2009. december 15., kedd
Jelentés
Jelentem, elindultam a megnyugvás ösvényein. Kár mások hülyesége miatt egyem magam. Úgyis túlélünk. És úgyis az utak mindig csak előre mennek... Talán csak még egyszer tudatosult bennem az, hogy nem tudjuk a magunk sorsát teljes egészben vezényelni. Van egy kicsi rész, ami mástól függ...
2009. december 13., vasárnap
Szováta télváróban
Tegnap elugrottunk egyet Szovátára. Csak úgy, vasárnap fejében. Nagyon télváró idő volt. Hideg, mozdulatlan, kifakult.
De azért élet volt. Csak pihent. Felzaklattuk - akaratunk ellenére.
2009. december 10., csütörtök
Újabban - Lately
... ilyen régizene hallgatós időszakomat élem. Az aktuális kedvenc egy régi román tangó.
... I have an old-music listening period. The actual favorite is an old Romanian tango.
... I have an old-music listening period. The actual favorite is an old Romanian tango.
2009. december 9., szerda
Dühöngő
Tegnap esti hír: a Maros Megyei Tanács alkalmazottai vissza kell fizessék azt az összeget, amelyet étkeztetésre és ruházatra kaptak 2008 folyamán.
A meghívott tanácselnök elmondása alapján nem minden tanács kell ezt az összeget visszaadja, csak azok, akik bizonyos politikai háttérrel rendelkeznek. Mindeközben a Prefektúra ugyanezeket a juttatásokat mind a mai napig kiadja. Tehát egyesektől visszakérik, visszamenőleg egy évre, másoknak adják.
Vissza kell térjek a választásunkhoz. Továbbra is EZT választottuk.
Azt választottuk, hogy az intézmények továbbra is pártkirendeltségek legyenek. Hogy attól függően legyen valaki jogosult ilyen-olyan juttatásra, hogy melyik párt tagja, képviselője, támogatottja a főnöke.
Meddig fogunk vakon hinni az ígéreteknek, annak amit mondanak, és nem annak, amit megélünk?
Ezennel pedig megnyitottam az új témakört, dühöngő címmel.
És találtam valamit, amit meg szeretnék tanulni: ezt.
A meghívott tanácselnök elmondása alapján nem minden tanács kell ezt az összeget visszaadja, csak azok, akik bizonyos politikai háttérrel rendelkeznek. Mindeközben a Prefektúra ugyanezeket a juttatásokat mind a mai napig kiadja. Tehát egyesektől visszakérik, visszamenőleg egy évre, másoknak adják.
Vissza kell térjek a választásunkhoz. Továbbra is EZT választottuk.
Azt választottuk, hogy az intézmények továbbra is pártkirendeltségek legyenek. Hogy attól függően legyen valaki jogosult ilyen-olyan juttatásra, hogy melyik párt tagja, képviselője, támogatottja a főnöke.
Meddig fogunk vakon hinni az ígéreteknek, annak amit mondanak, és nem annak, amit megélünk?
Ezennel pedig megnyitottam az új témakört, dühöngő címmel.
És találtam valamit, amit meg szeretnék tanulni: ezt.
2009. december 8., kedd
Az élet szép - Life is beautiful
Ameddig ilyen értékek vannak:
Până când avem valori, ca aceasta: Until there are values like this one:
By the way, I started to knit my third Triinu, it will also be a gift.
And, instead of those ugly paperclips, which I used as stitchmarkers, I made some real ones.
2009. december 7., hétfő
Manifesztum - politikai válságok ellen. Manifesto - against political crisis.
Ez a blog nem erről szól, és nem is gyakran fogok ilyeneket írni. Lehet ezek után sokan nem fognak itt olvasni - hát ez van. El tudom fogadni a másságot, mindaddig, ameddig a bőrömön nem érzem a következményeit.
For better understanding, and no more words in English.
Szeretem a hazámat. Csak időnként nem tudom megérteni az itteni történéseket. Egy ilyen történést élek meg ma is. Nem lett rendszerváltás. Pedig annyira reméltem, hogy valami változni fog. Hittem a nép bölcsességében, de hiába. Nem vagyunk elég érettek mint társadalom.
Nem tudom, mennyire hihető a választások eredménye. Akárhogyanis legyen, tény, hogy mindenek ellenére az emberek közel fele-fele arányban oszlottak a két jelölt között. Ma százszor feltettem magamnak a kérdést, hogy mennyire kell szoruljon a hurok, hogy az ember gondolkodni kezdjen? Több mint egy hónapja nincs kormányunk. Én már ültem itthon fizetetlen szabadságon. Sok, rengeteg kis cég csődbement a kötelező minimál-adó miatt. A gazdaság a béka ülepe alatt. A morál ugyanott. És szavaztunk. Arra, hogy ez a helyzet fennmaradjon.
Szavaztunk. De mennyire lehet releváns az a szavazat, amit meg lehet venni egy kiló liszttel meg egy liter olajjal? Az emberek nem is átallták akár kamerák előtt is kérni a kijáró ajándékot. Mert MA kell. Nem számít, mi lesz holnap. Szomorú helyzet ez. Nagyon mélyen vagyunk. Gazdaságilag, morálisan, etikailag.
Szavaztunk a - volt-jelenlegi elnök szavaival élve - "mogulok", a nagykutyák ellen. De minket nem az kéne érdekeljen, hogy velük mi lesz, nekem a fontos én magam vagyok. Lehet tőlem végtelen vagyona, csak azért nem vágom el magam alatt a fát, hogy neki ne legyen. Az irigység vezet még szavazáskor is. Inkább a magam jólétéről is lemondok, minthogy valaki másnak is jó legyen. Ez nem egy normális megközelítés.
Szavaztunk a kommunizmus ellen. A nyertes fél másik fő fegyvere a kommunizmus volt. De kérdem én: milyen jogon beszél kommunizmus elleni harcról az, aki ugyanazt képviseli? Aki hajójáról, ifjú tisztként köszöntötte ceausescut? Ma pedig államelnökként elítéli. Ezt jobb helyeken demagógiának hívják. Nálunk menőségnek. De én azt hiszem, ez csak olcsó populizmus. Porhintés az emberek szemébe.
Szavaztunk a politikai osztály megreformálásáért. Tőrbe csaltak minket egy referendummal, egy egyházas parlamentért. A szavazók 80%-ának fogalma nem volt eddig sem arról, hogy szenátusunk és képviselőházunk volt/van - mégis ellene szavaztak egy olyan dolognak, amiről nem tudták, ez jó vagy rossz. A lelkiismeretem legalább annyiban tiszta, hogy visszautasítottam a népszavazást.
Megoszlottunk. Előbb elszakadtunk másoktól azzal, hogy más nyelvet beszélünk. Nem a magyarságomat tagadom meg. Sőt, büszke vagyok rá. De akkor is, ITT élek. Talán nem ártana az RMDSZ politikáját kicsit körbejárni. Esélytelen jelöltet állítunk, azért, hogy megmutassuk a világnak, hányan vagyunk. Ezt a luxust megengedhetnénk magunknak, ha nem volna tét. De volt. Úgy a magyarok, mint a románok, hacsak nem nagykutyák, nem élnek jól. Mi lett volna, ha egyszer nem melldöngetve magyarkodunk, hanem támogatunk valakit, aki talán esélyes lenne, ha nem szednének szét minket? Nem itt mutatjuk meg, hányan vagyunk, arra való a hivatalos népszámlálás. Én nem szavaztam az RMDSZ-jelöltre. És ha nem lett volna magyar jelölt, aki elvigyen szavazatokat, talán a második forduló választéka nem ez lett volna.
A következő lépés az lesz, hogy elsírjuk magunkat. Mindig az. Évek óta hangoztatom, hogy ma itt, Marosvásárhelyen nem az a megoldás, hogy 48%-os magyarság-arány mellett állítunk egy magyar polgármester-jelöltet, hanem támogatunk egy olyan románt aki esélyes a jelenlegivel szemben (aki mellesleg ugyanolyan diktátor, mint az elnök). Akkor talán volna esélyünk építeni is, nem csak rombolni. De nem. Mi így csináljuk. És így nemhogy nem leszünk képviselve, hanem megássuk magunknak a sírt: eltaszítjuk magunktól a lehetőségét annak, hogy magyarbarátabb helyzetet teremtsünk.
Autonómia. Kell ez nekünk? Talán kell, de nem ma. Ma az kell, hogy teremtsünk egy élhető létet. Szóval, én úgy értem, hogy szavaztunk az autonómiára (vajon meddig fogunk ennek bedőlni???), aztán melldöngetve, magyarkodva zuhanunk a pokolba.
Magyar vagyok. De hülye nem vagyok. ELÉG ebből. Unom már a mások hülyeségét megfizetni.
Mikor lesz vége?
EDIT december 8: a politika egy kurva. A politikusok gerinctelenek. Nincsenek elvek, közös érdekek, csak hatalomért való harc van, a kivételezettek sorába való beállásért folytatott küzdelem. Közpénzen. Miközben az ostor a mi hátunkon csattan.
For better understanding, and no more words in English.
Szeretem a hazámat. Csak időnként nem tudom megérteni az itteni történéseket. Egy ilyen történést élek meg ma is. Nem lett rendszerváltás. Pedig annyira reméltem, hogy valami változni fog. Hittem a nép bölcsességében, de hiába. Nem vagyunk elég érettek mint társadalom.
Nem tudom, mennyire hihető a választások eredménye. Akárhogyanis legyen, tény, hogy mindenek ellenére az emberek közel fele-fele arányban oszlottak a két jelölt között. Ma százszor feltettem magamnak a kérdést, hogy mennyire kell szoruljon a hurok, hogy az ember gondolkodni kezdjen? Több mint egy hónapja nincs kormányunk. Én már ültem itthon fizetetlen szabadságon. Sok, rengeteg kis cég csődbement a kötelező minimál-adó miatt. A gazdaság a béka ülepe alatt. A morál ugyanott. És szavaztunk. Arra, hogy ez a helyzet fennmaradjon.
Szavaztunk. De mennyire lehet releváns az a szavazat, amit meg lehet venni egy kiló liszttel meg egy liter olajjal? Az emberek nem is átallták akár kamerák előtt is kérni a kijáró ajándékot. Mert MA kell. Nem számít, mi lesz holnap. Szomorú helyzet ez. Nagyon mélyen vagyunk. Gazdaságilag, morálisan, etikailag.
Szavaztunk a - volt-jelenlegi elnök szavaival élve - "mogulok", a nagykutyák ellen. De minket nem az kéne érdekeljen, hogy velük mi lesz, nekem a fontos én magam vagyok. Lehet tőlem végtelen vagyona, csak azért nem vágom el magam alatt a fát, hogy neki ne legyen. Az irigység vezet még szavazáskor is. Inkább a magam jólétéről is lemondok, minthogy valaki másnak is jó legyen. Ez nem egy normális megközelítés.
Szavaztunk a kommunizmus ellen. A nyertes fél másik fő fegyvere a kommunizmus volt. De kérdem én: milyen jogon beszél kommunizmus elleni harcról az, aki ugyanazt képviseli? Aki hajójáról, ifjú tisztként köszöntötte ceausescut? Ma pedig államelnökként elítéli. Ezt jobb helyeken demagógiának hívják. Nálunk menőségnek. De én azt hiszem, ez csak olcsó populizmus. Porhintés az emberek szemébe.
Szavaztunk a politikai osztály megreformálásáért. Tőrbe csaltak minket egy referendummal, egy egyházas parlamentért. A szavazók 80%-ának fogalma nem volt eddig sem arról, hogy szenátusunk és képviselőházunk volt/van - mégis ellene szavaztak egy olyan dolognak, amiről nem tudták, ez jó vagy rossz. A lelkiismeretem legalább annyiban tiszta, hogy visszautasítottam a népszavazást.
Megoszlottunk. Előbb elszakadtunk másoktól azzal, hogy más nyelvet beszélünk. Nem a magyarságomat tagadom meg. Sőt, büszke vagyok rá. De akkor is, ITT élek. Talán nem ártana az RMDSZ politikáját kicsit körbejárni. Esélytelen jelöltet állítunk, azért, hogy megmutassuk a világnak, hányan vagyunk. Ezt a luxust megengedhetnénk magunknak, ha nem volna tét. De volt. Úgy a magyarok, mint a románok, hacsak nem nagykutyák, nem élnek jól. Mi lett volna, ha egyszer nem melldöngetve magyarkodunk, hanem támogatunk valakit, aki talán esélyes lenne, ha nem szednének szét minket? Nem itt mutatjuk meg, hányan vagyunk, arra való a hivatalos népszámlálás. Én nem szavaztam az RMDSZ-jelöltre. És ha nem lett volna magyar jelölt, aki elvigyen szavazatokat, talán a második forduló választéka nem ez lett volna.
A következő lépés az lesz, hogy elsírjuk magunkat. Mindig az. Évek óta hangoztatom, hogy ma itt, Marosvásárhelyen nem az a megoldás, hogy 48%-os magyarság-arány mellett állítunk egy magyar polgármester-jelöltet, hanem támogatunk egy olyan románt aki esélyes a jelenlegivel szemben (aki mellesleg ugyanolyan diktátor, mint az elnök). Akkor talán volna esélyünk építeni is, nem csak rombolni. De nem. Mi így csináljuk. És így nemhogy nem leszünk képviselve, hanem megássuk magunknak a sírt: eltaszítjuk magunktól a lehetőségét annak, hogy magyarbarátabb helyzetet teremtsünk.
Autonómia. Kell ez nekünk? Talán kell, de nem ma. Ma az kell, hogy teremtsünk egy élhető létet. Szóval, én úgy értem, hogy szavaztunk az autonómiára (vajon meddig fogunk ennek bedőlni???), aztán melldöngetve, magyarkodva zuhanunk a pokolba.
Magyar vagyok. De hülye nem vagyok. ELÉG ebből. Unom már a mások hülyeségét megfizetni.
Mikor lesz vége?
EDIT december 8: a politika egy kurva. A politikusok gerinctelenek. Nincsenek elvek, közös érdekek, csak hatalomért való harc van, a kivételezettek sorába való beállásért folytatott küzdelem. Közpénzen. Miközben az ostor a mi hátunkon csattan.
2009. december 5., szombat
Ajándék Triinu - Triinu for gift
Fonalak összedolgozása - Joining yarns.
Néha megesik, hogy a fonalat össze kell dolgozni. Ez egy meglehetősen egyszerű dolog vastagabb darabok esetén, de annál kényesebb csipkénél.
Sometimes it happens to must join the yarns. This is a quite simple operation when it is about thick stuff, but it is difficult when one knits lace.
Hogyan csináld tehát? A következőképpen:
How to do it, if you have to? This way:
Belefűzzük egy kicsi tűbe az egyik fonalvéget, és belevarrjuk/belehúzzuk a másikba. Én kétszínű fonalat használtam, hogy jobban látszódjon a toldás. Kis farkincát hagyunk mindkét végnek.
With a small needle drow one yarn in the other. I used different colored yarns, to better show what is happening. Leave a short tail for both yarn ends.
Tovább kötünk egy keveset, majd kihúzzuk a farkincákat és levágjuk a lógó szálakat.
Knit forward, then, when piece is longer, cut the tails.
Sometimes it happens to must join the yarns. This is a quite simple operation when it is about thick stuff, but it is difficult when one knits lace.
Hogyan csináld tehát? A következőképpen:
How to do it, if you have to? This way:
Belefűzzük egy kicsi tűbe az egyik fonalvéget, és belevarrjuk/belehúzzuk a másikba. Én kétszínű fonalat használtam, hogy jobban látszódjon a toldás. Kis farkincát hagyunk mindkét végnek.
With a small needle drow one yarn in the other. I used different colored yarns, to better show what is happening. Leave a short tail for both yarn ends.
Knit forward, then, when piece is longer, cut the tails.
2009. december 2., szerda
Ellenfény. Backlight.
Ahogy nézem ezeket a színeket, kezdek rájönni, hogy tetszik a narancssárga.
Cum mă uit la aceste fotografii, încep să îmi dau seama, că îmi place portocaliul.
As I watch these pictures, I start to realize, that I like orange.
Kötőtű. Knitting needles.
Az elmúlt napokban kérdeztek, hogy én valóban a magam által készített kötőtűket használom csipkekötéshez? Mondtam, igen, és megigértem hogy itt elmutogatom, hogy is lehet bambuszkötőtűt készíteni.
I promised somebody, to show, how I make bamboo knitting-needles.
Hát először is, kell bambuszpálcika. Nekem nyársaim vannak.
First, one needs bamboo-sticks. I use skewers.
Az első dolog, hogy a hegyét megrövidítjük. Én ezt egyszerűen késsel szoktam, vagy éles ollóval.
First thing is to shorten the tip. I use a knife or sharp scissors.
Aztán finom csiszolópapírral addig sikáljuk, ameddig teljesen sima lesz. A hegyét, és a teljes hosszát.
Then, with fine abrasive paper the skewers are polished, you have to polish the tip, and the whole length, as well.
Utolsó mozzanatként a nem hegyes végét biztosítjuk. Én ezt függönyfüggesztő mütyürökről levágott végekkel szoktam. Pillanatragasztóval odaragasztom.
At a last phase, the end must be secured. I use round plastic-pieces which I cut from the curtain-holder something. It just has to be glued - I use superglue.
Harisnyakötő tűket is készíthetünk. Ide egy ceruzahegyező is jól jön, megrövidíti a befektetett munka idejét. A hegyes végét ugyanúgy készítjuk, mint az előbb, de a másik végét előbb meghegyezzük, és utána csiszoljuk.
We can also make double pointed needles. For this, a pencil-sharpener is a useful tool. The first tip is made as shown before, for the other tip first this end is sharpened, then polished.
I promised somebody, to show, how I make bamboo knitting-needles.
Hát először is, kell bambuszpálcika. Nekem nyársaim vannak.
First, one needs bamboo-sticks. I use skewers.
First thing is to shorten the tip. I use a knife or sharp scissors.
Then, with fine abrasive paper the skewers are polished, you have to polish the tip, and the whole length, as well.
At a last phase, the end must be secured. I use round plastic-pieces which I cut from the curtain-holder something. It just has to be glued - I use superglue.
We can also make double pointed needles. For this, a pencil-sharpener is a useful tool. The first tip is made as shown before, for the other tip first this end is sharpened, then polished.
Jó kötögetést!
Have fun knit with bamboo needles!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)