Martilapu

Úgy döntöttem, új sorozatot kezdek. Növényekről és felhasználásukról. Elsőként a tavasszal elsők között megjelenő martilapuval kezdem.
Martokon, útszéleken, ruderális területeken, földomlások oldalában élő, fészkesek családjába tartozó növény. Pionír faj, azaz frissen kialakult élőhelyeken az elsőkként megjelenő fajok egyike.
A levelek megjelenése előtt virágzik, gyakran igen nagy tömegben, ami azért is feltűnő, mert virágzásakor (március-április) más virágok még nemigen nyílnak.
A virágok 10-15 cm-s szár tetején magányos fészekvirágzatban állnak. A virágszerű virágzat élénksárga, úgy a nyelves, mint a csöves virágok is.

A virágzati kocsány molyhos pikkelylevelekkel fedett.
A levelek kerekded vagy szív alakúak, a levéllemez ritkásan fogazott szélű. A levél alja fehéren molyhos. 
Gyógynövényként és zöldségnövényként használják.
Fő hatóanyagai a nyálkaanyagok, ezért a fészekvirágzatokból és levelekből (vagy külön az alkotókból) készült forrázat köptető, asztma ellen használatos. Erre utal latin neve is, a Tussilago farfara.
Külsőleg sebek lemosásánál segit, ezt a tulajdonságát összehúzó csersavtartalmának köszönheti.
Fiatal leveleit megpárolva vagy főzelékként fogyasztják, Kalotaszegen pedig hússal megtöltik (akár a töltöttkáposztát), és "tőtike"-ként szolgálják fel.
Mezőgazdasági területeken gyomként tartják számon, gyors szaporodását erős gyöktörzsének köszönheti.