A tavasz hírnökei - egy kis növényhatározó

A sok kötés után térjünk vissza a szakmához. Azaz kezdjünk a szakmáról beszélni. Egy botanász az ilyen márciusközépig tartó télben már igencsak türelmetlen kezd lenni. Főleg, hogy volt már ízelítő a tavaszból az idén. Tegnap pedig szakadt, szakadt újra a hó, ma reggelre pedig, Nőnapra, -10-et mutatott a hőmérő.
Hát mit tehetek a nagy télben? Felelevenítem a régi tavaszok emlékét. És készitem a terepfelszerelést...
Ilyenkor már az kéne történjen, hogy a hó a naposabb oldalakon jól le legyen olvadva. Erdőkben a naposabb, erősen lenyomott avaron pókok kellene futkossanak, melegedjenek. És a hóvirágoknak, sáfrányoknak is nyílniuk kéne. Még itt nálunk is...
A réteken a hóolvadás nyomán elő kellene bukkanniuk a rágcsálók fűbélelte járatainak. És ilyenkor lehet a rókákat egerészni látni.
Lassan madárcsicsergés kellene megtöltse a ligeteket.
A hegyekben pedig meg kéne induljon az erős olvadás, ami a folyók szintjét megemeli, szinüket pedig kakaóbarnára változtatja.
Hát igen...
Számomra a tavasz akkor jön el, amikor az erdőben, a még nem záródott lombkorona alatt az erdők gyepszintje kivirul:

Ilyenkor igen sok növény virágzik, kihasználva a fényt, ami csak most áll rendelkezésükre. Miután a koronaszint záródik, és nem jutnak elég fényhez, már csak a magokat kell elszórni, aztán a föld feletti rész lassan elszárad, és a növény rejtve, gumókba, hagymákba visszaszorulva készül a következő tavaszra.
A közönséges májvirág a boglárkafélék családjába tartozó faj, elegyes lomberdők lakója. Virágzás után is felismerhető még egy ideig háromosztatú leveleiről. Erdély bennszülöttje az erdélyi májvirág, ő csak a mi Kárpátjaink növénye.

A csillagvirág a jácintfélék családjába tartozik, több kisfajra osztották újabban, ezek mindegyike jobb helyeken védett.

A kárpáti sáfrány a magasabb vidékeken élő nősziromfélék családjába tartozó faj, hegyi platókon jellegzetes, de erdőkbe is benyomul alacsonyabb vidékeken.

A kakasmandikó elegyes bükkösök liliomfélék családjába tartozó. Virágzás után felismerjük barnás foltos leveleiről.

A keltikék igen gyakran fehér és lilás virágú egyedeiket ömlesztve tálalják.

Erdőszélek, bokrosok jellemzője a hunyor. Gyöktörzsét gyógynövénynek gyűjtik, de csinján bánjunk vele, mert mérgezést is okozhat.

Száraz gyepekben kora tavasszal találkozunk a kökörcsinekkel, ők mind védettek!

A berki szellőrózsa elegyes lomberdőkben valóságos szőnyeget alkot. Igen közeli rokona a sárga virágú bogláros szellőrózsa.

És sárga a koratavaszokon a réteken virító védett tavaszi hérics is. Erre vigyázzunk, mérgező!

Legvégül pedig az egyik legjobban rejtőzködő növény jöjjön, az üde bükkösök szurdokainak és forráslápjainak növénye, az aranyveselke.

Most, hogy (remélem) jön a szezon, jövök majd egyéb dolgokkal is növényeinkről, felismerésükről, felhasználásukról.