2010. március 7., vasárnap

A tavasz hírnökei - egy kis növényhatározó

A sok kötés után térjünk vissza a szakmához. Azaz kezdjünk a szakmáról beszélni. Egy botanász az ilyen márciusközépig tartó télben már igencsak türelmetlen kezd lenni. Főleg, hogy volt már ízelítő a tavaszból az idén. Tegnap pedig szakadt, szakadt újra a hó, ma reggelre pedig, Nőnapra, -10-et mutatott a hőmérő.
Hát mit tehetek a nagy télben? Felelevenítem a régi tavaszok emlékét. És készitem a terepfelszerelést...
Ilyenkor már az kéne történjen, hogy a hó a naposabb oldalakon jól le legyen olvadva. Erdőkben a naposabb, erősen lenyomott avaron pókok kellene futkossanak, melegedjenek. És a hóvirágoknak, sáfrányoknak is nyílniuk kéne. Még itt nálunk is...
A réteken a hóolvadás nyomán elő kellene bukkanniuk a rágcsálók fűbélelte járatainak. És ilyenkor lehet a rókákat egerészni látni.
Lassan madárcsicsergés kellene megtöltse a ligeteket.
A hegyekben pedig meg kéne induljon az erős olvadás, ami a folyók szintjét megemeli, szinüket pedig kakaóbarnára változtatja.
Hát igen...
Számomra a tavasz akkor jön el, amikor az erdőben, a még nem záródott lombkorona alatt az erdők gyepszintje kivirul:
Ilyenkor igen sok növény virágzik, kihasználva a fényt, ami csak most áll rendelkezésükre. Miután a koronaszint záródik, és nem jutnak elég fényhez, már csak a magokat kell elszórni, aztán a föld feletti rész lassan elszárad, és a növény rejtve, gumókba, hagymákba visszaszorulva készül a következő tavaszra.
A közönséges májvirág a boglárkafélék családjába tartozó faj, elegyes lomberdők lakója. Virágzás után is felismerhető még egy ideig háromosztatú leveleiről. Erdély bennszülöttje az erdélyi májvirág, ő csak a mi Kárpátjaink növénye.
A csillagvirág a jácintfélék családjába tartozik, több kisfajra osztották újabban, ezek mindegyike jobb helyeken védett.
A kárpáti sáfrány a magasabb vidékeken élő nősziromfélék családjába tartozó faj, hegyi platókon jellegzetes, de erdőkbe is benyomul alacsonyabb vidékeken.
A kakasmandikó elegyes bükkösök liliomfélék családjába tartozó. Virágzás után felismerjük barnás foltos leveleiről.
A keltikék igen gyakran fehér és lilás virágú egyedeiket ömlesztve tálalják.
Erdőszélek, bokrosok jellemzője a hunyor. Gyöktörzsét gyógynövénynek gyűjtik, de csinján bánjunk vele, mert mérgezést is okozhat.
Száraz gyepekben kora tavasszal találkozunk a kökörcsinekkel, ők mind védettek!
A berki szellőrózsa elegyes lomberdőkben valóságos szőnyeget alkot. Igen közeli rokona a sárga virágú bogláros szellőrózsa.
És sárga a koratavaszokon a réteken virító védett tavaszi hérics is. Erre vigyázzunk, mérgező!
Legvégül pedig az egyik legjobban rejtőzködő növény jöjjön, az üde bükkösök szurdokainak és forráslápjainak növénye, az aranyveselke.
Most, hogy (remélem) jön a szezon, jövök majd egyéb dolgokkal is növényeinkről, felismerésükről, felhasználásukról.

3 megjegyzés:

  1. Nagyon hasznos és gyönyörű!!!Imádom a tavaszt.

    VálaszTörlés
  2. Irigyellek a sok szépség miatt, ami arrafelé leledzik. Mi is voltunk az erdőnkben (no, nem a miénkben, csak ami mellett lakunk), fotóztam is, de szerényebb termésem van, mint amit itt látok. Virág még egy sincs közte, csak egy kis zöld és rügy kezdemény.

    VálaszTörlés
  3. Hát még azért nálunk is jónagy tél van. Most csak a lelkemet viditom a tavaszi fotóimmal. Én is szeretem a tavaszt, csak már jönne...

    VálaszTörlés