Laminaria

Megvan! Hát lassan ment, igaz részben rajtam kívülálló okok miatt (Zuram lábát törte), ez sok időt elvett a kötőidőmből.
Hát mit mondjak... A fonal imádnivaló. Puha, a színei valami fantasztikusak (ez a fotón nem látszik, majd kimegyek a természet lágy ölébe fotózni, amint lehetséges lesz - pl. eláll az eső). De többet színátmenetes csipkét nem fogok kötni.
A Laminariával van már közös múltunk, de akkor még igencsak pályakezdő voltam. Most más volt kötni. 
Élményeim? Hát igen, a Star chart oké volt, az a sál pihenőrésze. A Blossom chart eleinte izgi volt, (bár ehhez is van előzményem, amit még nem akarok megmutatni, majd ha eljön az ideje), aztán már nem annyira. Ráadásul eredetileg 6 sornyit akartam belőle, de 5-nél megálltam. Aszontam, legyen elég, így is a két mintaméret közötti lett a cucc.
Aztán ami számomra hosszadalmas volt, az a két Edging chart. Igen, izgalmas, szépen alakul, nagyon finom vonalai vannak, de a sok kétszeres ráhajtás - hát van dolog, amivel jobban haladok.
Ennek ellenére, tetszik, ami lett:

Ezt a kendőt 4.5 tűvel kötöttem, uruguayi merinóból, annak is a Gap nevű színezéséből. A levételt 5.5-ös tűvel ejtettem meg. Ennyi kellett is neki, hogy tudjam jó cakkosra húzni a szélét. 8 deka fonal van benne.

A Laminaria kötése közben rájöttem egy dologra. Úgy emlékszem, hogy akkoriban, amikor a másik Lamit kötöttem, azt mondtam, többet nem. Na de a kisördög ott volt, és mégis lett még egy. A múltkoriban, amikor a Swallowtailt kötöttem, illetve hát amikor befejeztem, akkor is azt mondtam, többet nem. Hát most bevallom, elmenne még egy... úgy gondolom, hogy amint az ember kicsit elfelejti a "szenvedősebb" részeket, újra át akarja élni a megalkotás örömét. 

Martilapu

Úgy döntöttem, új sorozatot kezdek. Növényekről és felhasználásukról. Elsőként a tavasszal elsők között megjelenő martilapuval kezdem.
Martokon, útszéleken, ruderális területeken, földomlások oldalában élő, fészkesek családjába tartozó növény. Pionír faj, azaz frissen kialakult élőhelyeken az elsőkként megjelenő fajok egyike.
A levelek megjelenése előtt virágzik, gyakran igen nagy tömegben, ami azért is feltűnő, mert virágzásakor (március-április) más virágok még nemigen nyílnak.
A virágok 10-15 cm-s szár tetején magányos fészekvirágzatban állnak. A virágszerű virágzat élénksárga, úgy a nyelves, mint a csöves virágok is.

A virágzati kocsány molyhos pikkelylevelekkel fedett.
A levelek kerekded vagy szív alakúak, a levéllemez ritkásan fogazott szélű. A levél alja fehéren molyhos. 
Gyógynövényként és zöldségnövényként használják.
Fő hatóanyagai a nyálkaanyagok, ezért a fészekvirágzatokból és levelekből (vagy külön az alkotókból) készült forrázat köptető, asztma ellen használatos. Erre utal latin neve is, a Tussilago farfara.
Külsőleg sebek lemosásánál segit, ezt a tulajdonságát összehúzó csersavtartalmának köszönheti.
Fiatal leveleit megpárolva vagy főzelékként fogyasztják, Kalotaszegen pedig hússal megtöltik (akár a töltöttkáposztát), és "tőtike"-ként szolgálják fel.
Mezőgazdasági területeken gyomként tartják számon, gyors szaporodását erős gyöktörzsének köszönheti.

Ébredés

Télvégi angyaljárás

Hát igen... így Húsvét előtt kicsikével nálam Angyal járt.
Tegnap megkaptam az uruguayi fonalakat. Erika, köszönöm! Én pont ilyenre számítottam, már színileg mondom, mert ugye sokan meglepődtek a fonal színei láttán... hogy milyenek? Pihepuhák, simák, finomak. Csodaszépek.

És Adél, Neked is nagy-nagy köszönet. A közbenjárásért és a gyönyörűséges meglepetés-előfonalért is. Ercsunak még egy kezétcsókolom a merinókért.

És most pörgetem az agyam... a zöld uruguayi az tutira Laminaria lesz. A többi? Ajjaj... sok a minta, kevés az idő... és ez a fonal valóban valami igen különlegesre vár.

Változások

Nem szándékoztam ilyen témákról írni, de ez számomra is meglepő dolog, ami történik.
Mint nemrég írtam, elkezdtem mozogni. A cél: újra felvenni egy nadrágot, ami már nem ér be, mindezt minél hamarabb.(Az előzményem, hogy 10 évig sportoltam versenyszerűen, majd pár évig magam gyönyörűségére, és nem önszántamból hagytam abba a mozgást, hanem egy gyógyszeres kezelés mellékhatásai miatt egyszerűen nem ment. A kilók viszont jöttek...)
Nem szeretem a drasztikus semmit-sem-eszem fogyózásokat, nem is hiszek abban, hogy pusztán kalóriamegvonással hatékonyan lehet fogyni, ezért úgy döntöttem, hogy majdnem normálisan étkezek, de mellette szinte napi rendszerességgel beiktatok egy kis mozgást.
A napi gyaloglásom megvan, az se semmi azért, napi 40 perc csak számít. És jött mellé a 30 napos testformázó-fogyasztó kemény mozgás. A hatodik alkalmon vagyok túl, és érzem a ruháimon, hogy máris van eredmény. De még ennél is szembetűnőbb az, hogy jobb az általános közérzetem, jobban alszom, reggel pihentebben ébredek. Jobb a kedvem, több az energiám.
És az előbb felsorolt jótékony hatások nyomán megvan a sikerélmény, már egy ilyen korai szakaszban, ami motivál a továbbmenésben.
Hogy súlyban mennyi ment le? Fogalmam sincs, nem is érdekel. Nem is akarok fogok számokról és testi adatokról írni itt.
A mostani mozgás 30 napos program, alkalmanként 20 perccel (+5 perc bemelegítő), 3 szinttel, amit tíznaponként emelek. Viszont már megvan a folytatás. Akkor megpróbálok alkalmankét egy-egy órákat mozogni.

Annyira kemény, hogy szerintem heti háromnál többet egy átlagember nem bír el abból (vagy ki tudja?), így nem is számolok heti 7 órával.

És egy kicsit magáról a tornáról. 30 napos lefaragás. Ez a hivatalos neve neki. Teljesen egybevág azzal, amit a magam részéről is gondolok az egészséges fogyásról. Már ott kezdődik, hogy nem is kimondottan fogyásnak nevezném, hanem testépítésnek, testformázásnak. Azaz: a zsírok helyébe izmokat építgetünk, alapkövetelmény: LASSAN. Legalábbis az elején. Ez azért kell, mert az izom az a részünk, ami égeti a kalóriákat. Minél nagyobb az izomtömegünk, annál több energiát eszik naponta. A zsír az egy passzív szövet, némi hőszabályzó és energiaforrás-szerepen kívül nem sok jót tudok a számlájára írni. Tehát: a saját zsíromban rejlő energiát felhasználva akarom az égető izomtömegemet növelni.
Az izom növeléséhez az energián kívül másra is nagy szükség van: mozgásra, arra, hogy az izom igénybe legyen véve.
Az alapelveim a következők: nem fogok izomépítő fehérjekészítményeket és fogyasztószereket használni és nem fogok terembe gyúrni járni. Kíváncsi vagyok, hogy ilyen életmóddal mennyi idő alatt fogom magam visszagyúrni a kockás nadrágomba...

Friss szerzemény

Itt van:

Annyi történt, hogy ma terepen való bolyongásunk során széthányt gyapjúra bukkantunk (sokra), amiből egy kicsit összeszedtem. A képen átmosott állapotában leledzik. Ami kosz lejött róla, az szavakban nem kifejezhető, itt viszont szép tiszta már.
Most a kérdés: hogyan tovább? Meg kell fésülni, de mivel? Aztán megpróbálok fonni. Vagy lehet nemezelek belőle... s ha megy, akkor még ottmaradt két-három köbméternyi és visszamehetek bármikor.
Ezt egyébként nem értem: a gyapjú egy igen drága alapanyag, mifelénk pedig a birkákról lenyírt bunda az elhagyott esztenák mellett hever. Évekig. (Talán meg se nyírnák a birkákat, ha meg tudnának lenni a nagy gyapjaikkal, annyira nem éri meg nekik.) Egyrészt abban a mennyiségben szennyező, másrészt pedig igen ronda látvány... de kivel összeszedetni? A legelőket bérlő juhászok már teljesen máshol vannak, sokszor nem is helybéliek... a hivatalokban pedig meg sem mondják, kinek volt bérbeadva előző években a legelő... senki országa ez.
S ha már környezetvédelem: a bezárt szeméttelepeket újranyitották, más pontokon. Idegesítő, hogy hülyének néznek, ha pedig lépni akarunk, mi vagyunk a rosszak, mi jöjjünk a megoldásokkal, a pénzzel, meg mindennel - amikor nem a megoldás meg a pénz hiányzik, hanem a jóérzés és a minimális civilizáció. Dühítő a tehetetlenségünk.

Igy jártam...

Tegnap elkezdtem kötni a hópihe-zoknit a minta szerint. Zoknifonalból, 3-as tűvel. Hát az eredmény ez lett...

Most nem vagyok én nádszál, de azért az ilyen borvizesüvegnél csak vékonyabbak a lábaim... és még ezen is lötyög a dolog...
A bajom az, hogy nem tudom leapasztani ezt a mintát, a 13*4 szem túl nagy, a 13*3 pedig kicsike.
Mi marad? Hát vékonyabb fonalból megkötni. Esetleg vékonyabb tűkkel is...
Amúgy pedig az új dolog a tavaszomban (már érzem is a problémásabb helyeken...):

Szabadnap

Nőnap alkalmából megleptek minket egy szabadnappal... amit megpróbáltam úgy kihasználni, hogy jó legyen...
Hát turkáltam egy kis Schoeller+Stahl zoknifonalat, 3 maradék gombócot (összesen valamivel több, mint 10 deka), amit majd összekombinálok a hópihe zoknihoz.

És elmentem a postára. Na, hát így rég nem jártam már. Magyarországra küldött ajánlott levél. Ilyenkor ugye a postai alkalmazott bepötyögi a címzett adatait.
És itt kezdődtek a gondok. Egy magyarok által sűrűn lakott lakónegyedben a postai alkalmazott nem tudott magyarul. Igen kedves fiatalember volt, de nem jött rá szegény, melyik sor az utca, melyik a város a címben, és amikor már odakerültünk, hogy lebetűztem neki Tiszaújvárost (románul), akkor kicsit mérges lettem. Nem rá, mert neki nem kötelező megtanulni magyarul, hanem arra, aki nem törődve a munka kivitelezési helyével odatette őt a pulthoz... Ezentúl meggondolom, hogy merjem-e itt intézni postai ügyeimet, vagy menjek inkább a központba...

A tavasz hírnökei - egy kis növényhatározó

A sok kötés után térjünk vissza a szakmához. Azaz kezdjünk a szakmáról beszélni. Egy botanász az ilyen márciusközépig tartó télben már igencsak türelmetlen kezd lenni. Főleg, hogy volt már ízelítő a tavaszból az idén. Tegnap pedig szakadt, szakadt újra a hó, ma reggelre pedig, Nőnapra, -10-et mutatott a hőmérő.
Hát mit tehetek a nagy télben? Felelevenítem a régi tavaszok emlékét. És készitem a terepfelszerelést...
Ilyenkor már az kéne történjen, hogy a hó a naposabb oldalakon jól le legyen olvadva. Erdőkben a naposabb, erősen lenyomott avaron pókok kellene futkossanak, melegedjenek. És a hóvirágoknak, sáfrányoknak is nyílniuk kéne. Még itt nálunk is...
A réteken a hóolvadás nyomán elő kellene bukkanniuk a rágcsálók fűbélelte járatainak. És ilyenkor lehet a rókákat egerészni látni.
Lassan madárcsicsergés kellene megtöltse a ligeteket.
A hegyekben pedig meg kéne induljon az erős olvadás, ami a folyók szintjét megemeli, szinüket pedig kakaóbarnára változtatja.
Hát igen...
Számomra a tavasz akkor jön el, amikor az erdőben, a még nem záródott lombkorona alatt az erdők gyepszintje kivirul:

Ilyenkor igen sok növény virágzik, kihasználva a fényt, ami csak most áll rendelkezésükre. Miután a koronaszint záródik, és nem jutnak elég fényhez, már csak a magokat kell elszórni, aztán a föld feletti rész lassan elszárad, és a növény rejtve, gumókba, hagymákba visszaszorulva készül a következő tavaszra.
A közönséges májvirág a boglárkafélék családjába tartozó faj, elegyes lomberdők lakója. Virágzás után is felismerhető még egy ideig háromosztatú leveleiről. Erdély bennszülöttje az erdélyi májvirág, ő csak a mi Kárpátjaink növénye.

A csillagvirág a jácintfélék családjába tartozik, több kisfajra osztották újabban, ezek mindegyike jobb helyeken védett.

A kárpáti sáfrány a magasabb vidékeken élő nősziromfélék családjába tartozó faj, hegyi platókon jellegzetes, de erdőkbe is benyomul alacsonyabb vidékeken.

A kakasmandikó elegyes bükkösök liliomfélék családjába tartozó. Virágzás után felismerjük barnás foltos leveleiről.

A keltikék igen gyakran fehér és lilás virágú egyedeiket ömlesztve tálalják.

Erdőszélek, bokrosok jellemzője a hunyor. Gyöktörzsét gyógynövénynek gyűjtik, de csinján bánjunk vele, mert mérgezést is okozhat.

Száraz gyepekben kora tavasszal találkozunk a kökörcsinekkel, ők mind védettek!

A berki szellőrózsa elegyes lomberdőkben valóságos szőnyeget alkot. Igen közeli rokona a sárga virágú bogláros szellőrózsa.

És sárga a koratavaszokon a réteken virító védett tavaszi hérics is. Erre vigyázzunk, mérgező!

Legvégül pedig az egyik legjobban rejtőzködő növény jöjjön, az üde bükkösök szurdokainak és forráslápjainak növénye, az aranyveselke.

Most, hogy (remélem) jön a szezon, jövök majd egyéb dolgokkal is növényeinkről, felismerésükről, felhasználásukról.

A rózsaszín jegyében

Pihenésképp a sok csipkekötés után pénteken meglepetésszerűen erőt vett rajtam a vágy, hogy valami mást kössek. Valami gyorsat és csipkétlent. Például zoknit.
A péntek esték mindig valami összejövetellel telnek el, ez már hagyomány nálunk, ezúttal mi mentünk vendégségbe. Hát gondoltam egy nagyot, és felszedtem tűre egy pár zoknit magamnak. A Délkától kapott fonalból és magammal vittem. Ameddig a fiúk a számitógépet bütykölték, én kötöttem. Igy esett, hogy péntek estére szinte meg is lett a félpár. Azaz, csak az orrát kellett megkössem, ezt szombat reggel tettem meg. Szombat délutánra pedig meglett a másik félpár is.
Jó szolgálatot tesz, mert a tél nem akaródzik elmenni. A színei pedig annyira tavasziasak, hogy elég ránézni, és rögtön kakasmandikó-csokrok vonulnak az ember szemei előtt. (egy botanikusnak elég kemény a tél ilyen ideragadása...)

A zokni semmi extra, teljesen egyszerű minta alapján van kötve, 3-as tűvel, Aldis zoknifonalból. A lényege, hogy meleg és kényelmes. Szeretem a zoknifonalak textúráját érezni a lábfejemen.

Meglepetés sál

Így a többedik sál megkötése után eldöntöttem, hogy eljött az ideje annak, hogy ne előre összeállított minta után dolgozzak, hanem egy-két motívumot felhasználva beleigazítsam őket a saját sálamba.
Kiválogattam (nagy nehézségek árán) a mintaegységet (elárulom: bigyómentes), és elkezdtem kötni a sál testét.
A terv szerint körbecsipkés lesz.
Kasmír.
Széles.
Többet nem árulok el róla, remélem, kibírom a végéig fotó nélkül :-)
Ennyit azért mutatok. Többet a legvégén.

A kasmír

Első találkozásom a kasmírral virtuálisan zajlott le, ezelőtt pár évvel egy sitcom-sorozatot nézése közben. Egy kapcsolat bukott el benne egy leárazott kasmír pulóver odaajándékozása nyomán. Még ma is a fülemben hallom a fura hangsúllyal kimondott "It's cashmere, it's cashmere" mondatokat és mindig elmosolyodok rajta. A kasmírt már akkor mint értékes, drága anyagot ismertem meg.
Aztán telt az idő, és nem foglalkoztam kézimunkával, kötéssel, a kasmírról tudtam, hogy mi, de nem kerültünk egymással közelebbi kapcsolatba.
Aztán amikor újrakezdtem a kötést tavaly, előbb tiszta gyapjúval próbálkoztam, aztán az igen vékony gyapjúkeverék csipkefonalakkal, és kötősökkel ismerkedtem (virtuálisan), egyikőjük mondta, hogy ő bontott kasmírt használ. Mondjuk, ezt a bontást gyakoroltam én már régebb is, de soha nem voltam ennyire válogatós.
Azóta viszont rohamozom a turikat és vadászom a kasmírt.
Miután igen ritka esetben túldivatosak, túlcicomázottak a kasmír pulcsik, általában a végkiárusításra maradnak, és olcsón meg tudom venni őket.
Igy tettem szert az utolsó sálam alapanyagára is. A kezdet kezdetén egy rózsaszín, semmi extra pulcsinak tűnt. Leárazott termék volt.
Szétbontottam, és semmi kezelés nélkül elkezdtem a bontott anyagból kötni a sálat. Olyan girbegurba fonalból, amilyen bontás után lenni szokott.

Kötés közben eléggé bizonytalan voltam, megvallom, hogy ki fog-e egyenesedni a szál, de azt mondtam, olyan lesz, amilyen lesz, megkötöm, és úgyis el fogom hordani.
Ehhez képest nagyot csalódtam. Kellemesen. Mosás után ugyanis úgy néz ki a sál, mintha új anyagból készült volna, nem lehet megmondani róla, hogy bontott fonal.

Szép az esése, mert valamivel nagyobb a súlya, mint a gyapjúnak, ezért jobban lehúzza magát.

Meleg.
A színe talán megmarad. Nem az a vadító rózsaszín, és így megkötve szerintem teljesen oké, hordható. Igazi nőies darab lett.

Kasmír, az új szerelem

 

  

Készen

Kicsit kiábrándult vagyok az új sálat illetően. Szép meg minden, de a szélső apasztások becsavarják a 4-4 szélszemet. Pöndörödik a sál széle. Hosszában. Ahogy az alábbi képen igen jól látszik. Csak nem értem, hogy akkor más sálaim széle miért nem csavarja össze magát? Hiszen máskor is apasztok a széleken, sokszor hármast is. Az anyaga pedig ugyanaz.

 

 

Vigaszként legalább az új Triinum bizonyára jó lesz...
És a Graffiti muskátlim túlélte a telet :-) szegénykémet nem tudtam rendesen telelteni, mert egész télen ontotta a virágot, mostanra már csak annyi van rajta, ami a fotón látszik. Izgultam is érte, hogy kipusztul, de nem... és remélem, nemsokára kiköltözhetnek az erkélyre.